Évelő színház

Az évad végi összegezések – néha az év köziek is – erősen szubjektív természetűek. A szakmailag megfelelő teljesítményeket a szellemi szándék, a fontosnak ítélt mondanivaló és az egyéni ízlés rangsorolja. Ebben az értékrendben a művészszínház előnyt élvez a szórakoztató színházzal szemben, én viszont nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a szezonba csak az előbbi tartozik. Más kérdés, hogy az ember mely előadásokat válogatná be egy színházi fesztivál programjába, és melyekről gondolja, hogy teljesítették azt, amit vállaltak. Az utóbbi kategóriába nemcsak fesztivál-előadások férnek bele. Hogy a kifejezett kommersszel kezdjem, a Producerek című musical a Madách Színházban részint kielégítette legkényesebb szórakoztató-zenés színházi igényeimet, részint azzal a kellemes érzéssel töltött el, hogy a Nagykörút is van (majdnem) olyan bulvár, mint a Broadway, más szóval, ha rákészülnek, ott is képesek profi teljesítményt nyújtani. Szemet kápráztat Kentaur díszlete, amely rövid idő alatt többször és főleg elegánsabban tud más arcot mutatni, mint némely magyar politikus, a színészek pedig – a hasonlíthatatlan Haumann Péterrel az élen – énekben, táncban és játékban is elsőrangúak.