EU-támogatás a harmadik világnak

 Teljesületlen ígéretek?

 Az EU tagállamoknak márciusban kell nyilatkozniuk arról, mekkora összeggel támogatják 2008 és 2012 között az uniós büdzséből az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni elmaradott országokat. Bár az unió nem tagadja felelősségét e korábban túlnyomórészt a gyarmataihoz tartozó területekkel szemben, nem valószínű, hogy a tárgyalások konkrét összeget eredményeznének. Ehhez az EU tagállamainak előbb közös nevezőre kellene jutniuk saját, 2007–2013-ig érvényes költségvetési irányelveikről.

  Jelszavakban, hangzatos célkitűzésekben nincs hiány sem az Európai Unióban, sem az ENSZ-ben. A fejlett országok a ’60-as évek gazdasági sikereinek hatására 1970-ben nemzeti jövedelmük 0,7 százalékát ígérték a harmadik világnak. Ma azonban arányait tekintve kevesebbet fordítanak a fejlődő országok támogatására: a többség a felét se nyújtja annak, amit négy évtizede. A hangzatos célt mindössze négy EU-ország teljesíti, Dánia, Svédország, Hollandia és Luxemburg, Belgium pedig jövőre szeretné elérni. (A fejlődő országokkal foglalkozó nemzetközi szervezet, az OXFAM becslése szerint például Németország, amennyiben a jelenlegi ütemben növeli a harmadik világnak szánt segélyeit, 2087-ben éri el a kitűzött 0,7 százalékot.) Nem jobb a helyzet az ENSZ úgynevezett millenniumi céljának teljesítésével sem. Eszerint 2015- re felére kell csökkenteni a szegénységben élők számát, és sovány vigasz, hogy addig még 10 esztendő áll rendelkezésre.