Esélyegyenlőség és betegjog

Háború a gyógyászati segédeszközökért?

Lobbitevékenység és jogos betegérdek-védelem, a források és az igények összehangolatlansága, egyenetlenségek és egyenlőtlenségek jellemzik a hazai gyógyászati segédeszközpiacot. A gondok nemcsak az alulfinanszírozottságból, hanem az ellátási rendszer átgondolatlanságából is fakadnak, s jelentősen sértik az érintettek jogait, valamint az esélyegyenlőség elvét.

Magyarországon jelenleg nincs konszenzus abban, hogy ameddig nem emelkednek a források, milyen gyógyeszközöket ne támogasson az egészségbiztosítás. A társadalmi megállapodás sürgősségét jól jelzi, hogy míg esetenként életmentő beavatkozásokra sincs elegendő pénz – hazánkban például egymillió lakosra vetítve 1000 terápiás szívkatéterezést végeznek egy évben, szemben a cseh 1700-zal –, vannak betegségcsoportok, amelyekben az érintettek életminőségének fenntartására vagy javítására a többihez képest kiugróan magas összeget költ a biztosító. A helyzetet tovább színezi, hogy a betegcsoportok támogatása is egyenetlen: például egy kerekesszék tb-támogatása az ötéves elhasználódási időre vetítve havonta 788 forint, egy cukorbeteg kezelésének támogatására viszont havi 10 ezer forintot költ az egészségpénztár. Márpedig így minden bizonnyal sérül az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés joga, az esélyegyenlőség elve, beleértve az új technológiákhoz egyenlő eséllyel hozzájutás jogát is.

Hiány kontra élet
Ilyen és ehhez hasonló megállapításokra jutottak az Együtt a betegjogokért, az esélyegyenlőségért elnevezésű, az Orvostechnikai Szövetség által rendezett májusi konferencián a Dunakanyarban. Ehhez további adalék, hogy a Magyar Rákellenes Liga néhány nappal korábbi, III. Betegjogi konferenciáján Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megismételte a szegedi onkoterápiás klinikán történtekkel kapcsolatos véleményét, miszerint a finanszírozás hiánya nem korlátozhatja vagy akadályozhatja a hatékony, nemzetközi gyakorlatban már bevált szerek hazai alkalmazását. Szerinte az ezzel kapcsolatos viták miatt a betegek élete nem kerülhet veszélybe. Ilyen esetekben a beteg kérésére a készítményt biztosítani kell, különösen, ha annak anyagi fedezetét magára vállalja, s ez kezelőorvosa szerint szakmailag indokolt. Törzskönyvezett készítményt nem lehet a betegtől megtagadni csak azért, mert a szer nem élvez támogatást – közölte az ombudsman. Arról Jobbágyi Gábor professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője beszélt, hogy a beteg felelőssége, ha a számára megfelelő módon és egyéniesített  formában megadott tájékoztatást követően visszautasít valamely kezelést – amennyiben előtte az orvos megfelelően tájékoztatta a következményekről, s mindezt dokumentálta is. A beteg ugyanakkor csak azt a kockázatot viselheti, amelyről tájékoztatták. Ellenkező esetben tehát a felelősség az orvosé.