Érdemes megváltoztatni a környezetünket

Az is igaz ugyanakkor, hogy a környezet egyetlen aspektusának megváltoztatása három évvel képes kitolni az öregedés idejét. Bizonyos gének megfelelő – egészséges – környezet esetén képesek arra, hogy megnyújtsák az élettartamunkat.

Az Oncotarget Aging című, online folyóiratban megjelent tanulmány szerint (Panayotis K. Thanos és munkatársai: Dopamine D₂ gene expression interacts with environmental enrichment to impact lifespan and behavior) az agy dopaminrendszerének egyetlen génje jelentős pozitív hatással van az élettartamunkra, de csak akkor, ha a gén egészséges környezetben fejtheti hatását. A tanulmány által vizsgált környezeti hatások közül főleg a testmozgás számít.

Thanos és munkatársai a dopamingének élettartamra kifejtett szerepét egérmodellen tanulmányozták (a dopamin mint neurotranszmitter részt vesz az agyi jutalmazó körök működéséban, és közreműködik a fizikai mobilitás és az emocionális válaszkészség szabályozásában, írják sajtóközleményükben a kutatók), és felfedezték, hogy a D2R elnevezésű dopaminreceptor-gén szignifikáns mértékben befolyásolja az élettartamot, a testsúlyt és a motoros aktivitást, de csak abban az esetben, ha a kísérleti állatok ingergazdag környezetben vannak, ahol gyakori a szociális interakció, a szenzoros és kognitív stimuláció, továbbá legfőképpen: a testmozgás.

Az ingergazdag környezetben élő egerek a D2R gén expressziós szintjének függvényében 16 és 22% közötti mértékben éltek hosszabb életet az ingerszegény környezetben tartott állatokhoz képest. Mint Thanos kifejti: régóta tart az a kérlelhetetlen vita, amiben azt akarják a felek eldönteni, minek van nagyobb szerepe az élettartam kialakításában, a géneknek vagy a környezetnek. Valójában azonban a gének és a környezet komplex interakcióban áll egymással, és együttesen alakítják ki a különbségeket.

3 év élethossz-növekedés

Szintén amerikai kutatók vizsgálatai szerint szignifikáns mértékben csökken a krónikus megbetegedések száma – különösen a szegények között -, ha olyan lakókörnyezetben élnek, ahol több a zöld: a fa, a fű és az egyéb növény. Az American Journal of Preventive Medicine című szaklapban publikált tanulmány (Neighborhood Greenness and Chronic Health Conditions in Medicare Beneficiaries) szerint a nagyobb lakókörnyezeti zöldterület szignifikánsan csökkenti pl. a diabétesz, a hipertónia és a magas koleszterinszint előfordulási arányát. Mint a tanulmány vezető szerzője, Scott Brown elmondja, vizsgálatuk az első, ami a lakókörnyezeti zöldterület mérete és az idősebb lakosság (>65 év) egészségi állapota közötti összefüggést vizsgálja, és az első olyan vizsgálat, ami felméri a zöldterület hatását a különféle kardio-metabolikus megbetegedésekre. A kutatók korábbi vizsgálataik során már kimutattak hasonló pozitív összefüggést a gyermekek, valamint a fiatal felnőttek egészségi állapota és lakókörzetük zöldterületének mérete között, aminek hatására a politikai vezetés erőfeszítést tett a város zöldterületének növelése érdekében.

Jelen tanulmányukban Brown és munkatársai negyedmillió 65 éven felüli Miami lakos egészségbiztosítási adatai és műholdfelvételek felhasználásával megállapították, hogy azon idősebbek körében, akik lakókörnyezetében több a zöldterület, 14%-kal kevesebb a diabétesz, 13%-kal kevesebb a hipertónia, és 10%-kal kisebb a lipidzavar kialakulásának kockázata. 1000 lakosonként 49-cel kevesebb krónikus megbetegedés írható a nagyobb zöldterületek számlájára, ami azzal ekvivalens, mintha három évvel nőne a tanulmányozott populáció élettartama. A zöldterületek egészségre kifejtett pozitív hatása valószínűleg annak köszönhető, hogy csökkentik a stresszt, a légszennyezettséget, pozitívan befolyásolják a levegő nedvesség- és hőtartalmát, serkentik a fizikai aktivitást, a szociális interakciót és kohéziót. A nagyobb lakókörzeti zöldterületek létrehozása az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésében is segíthet, mivel a vizsgálat szerint pozitív hatása a szegények körében a legkifejezettebb.