Epizód

Egy ötvenöt éves kislány

Csak a hosszú első rész végén jelenik meg a színpadon, és a másodikban jut valódi feladathoz, de stílust, karaktert, gondolatot visz az előadásba, összefonja a szálakat, s a jelenlététől válik színházzá a kabaré. Nagy Mari nem főszereplője, de kulcsszereplője Line Knutzon Közeleg az idő című darabjának, amelyet Vidnyánszky Attila rendezésében mutatott be az Új Színház.
A mű amolyan divatos hablaty a kiüresedett hippigenerációról (ha tudja valaki, mit jelent ez az elnevezés), azokról, „akiknek nem kellett lázadniuk, mivel soha senki nem korlátozta szabadságukat”. Dániában, ahonnan a szerző származik, nyilván vannak ilyenek. Különös ismertetőjegyük, hogy fecsérlik az életüket, nincsenek eszményeik és talajtalanok. Nemegyszer találkoztam ezzel a típussal, noha ők egykor igencsak korlátozva voltak szabadságukban. Nagy Mari egy talajtalan házaspár leánygyermekét játssza. Szerepe szerint kortalan, illetve hol ötéves, hol ötvenöt éves – ebből lehet tudni, hogy a darab az abszurd drámára hivatkozik. Vagy a posztmodernre. Valamelyikre a kettő közül. Nagy Mari idősebb a szüleit játszó színészeknél, így sajátos viszony jön létre közöttük. Amikor megjelenik, olyan, mint egy habókos vénkisasszony. Csupa habos rózsaszínbe, fodorba, csipkébe, plisszébe, rátétbe van öltözve. Kabátkát és kalapkát visel. Amikor az utóbbit leveszi, előtűnik hálóval leszorított ősz haja. Az arca és a keze fehérre van mázolva, utóbb még rájuk is ken egy kis fehéret, amitől végképp bohócossá válik. (Egy pillanatra eszembe jutott Giulietta Masina az Országúton című Fellini- filmből.) Egy testbe van építve a kislány és az öregasszony. Az első megjelenés kávénénike-imázsa után nyilvánvaló, hogy az irrealitásba hajló figuráról van szó, amolyan csehovinak látszó, de ionescóian viselkedő, azaz a költőiséget és a virgonc nonszenszet egyesítő alakról.