Epizód

Lujza, a középső lány klasszikus értelemben nem epizódszerep Barta Lajos Szerelem című színművében. A három testvér – Nelli, Lujza és Böske – a főszereplő, róluk, az ő elhamvadt, elvetélt, kilátástalan szerelmeikről, férjhez menési kudarcaikról szól a darab. Egyharmad főszerep is főszerep? Vagy az már „mellék”? Álkérdés. Mivel maga a színmű is epizodikus történések – nem-történések? – sorozata, valójában mindenkinek csupán jellemtöredék, cselekvéstöredék, jelenléttöredék jut az emberábrázoláshoz. Töredékekben kell megmutatniuk az egészet. Epizódokban a folyamatot. Villanásokban a sorsot.
A Novák Eszter rendezte tatabányai előadás mikroszkopikus kapcsolatok rendszere. A színen lévő szereplőknek minden pillanatban teljes életet kell élniük. Jelenlétük lélektani térkép, akár a cselekmény fókuszában vannak, akár nem. A Lujzát játszó Kovács Vandán nagyobb a teher a többieknél, mert ideáljával, az ifjú Bikyvel ő indítja az előadást. Nagy kockázat. Pszichológiai realizmusra épülő rendezésekben az indító jelenet kelti a hangulatot, diktálja a ritmust. Nagyon ritkán sikerül azonnal bevonni a nézőt a játék áramkörébe, gyakran eltart egy ideig, amíg – ha egyáltalán – megadjuk magunkat. A Szerelem előadása a fiatalok évődésével kezdődik.