Építés vagy toldozgatás, foltozgatás

Kórházfelújításokra csak a szükséges pénz töredéke jut

Ha az egészségügyben van valami, amiben még az ellenkező nézeteket vallók is egyetértenek, akkor az az, hogy a százéves épületek nem alkalmasak a mai tudományos vívmányoknak megfelelő gyógyításra. A hetvenes évek lendületében hónapok alatt felhúzott panel-műanyag képződmények pedig már annak idején sem számítottak csúcsminőségűnek.

„Tragikus állapotú épületeket kapunk meg, többnyire az utolsó pillanatban, a működtethetőség határán” – mutat rá Kármán János építész, aki többek között a Veszprém megyei, a ceglédi, a váci, a pápai, a farkasgyepüi, a mosonmagyaróvári, a zalaegerszegi és a budapesti Péterfy Sándor utcai Kórház rekonstrukcióját, illetve fejlesztéseit tervezte. „A kiszolgálórészlegek, így az elektromos központ, a kazán, az élelmezés rendbehozatalát gyakran a működést veszélyeztető pillanatig halogatják, így aztán a botrányos állapotú hotel- és diagnosztikai részlegek felújítására szánt összeg jelentős részét a háttér korszerűsítésére kell fordítani. A hotelrészleget valamelyest mindenütt foltozgatják az évek során. Itt főként az a feladatunk, hogy a nagy kórtermeket három-négy ágyasokra bontsuk, a közös fürdőszobákat megszüntessük, és önállóakat alakítsunk ki.

Ma már nem elég, ha az ágyaknak jut hely, a betegek ruháit, személyes tárgyait is a kórtermekben kell elhelyezni. A látogatók fogadásához is ajánlatos kulturált körülményeket teremteni. Emelnünk kell a komfortfokozatot – ebben többnyire differenciálunk, vagyis átlagos és kiemelt színvonalú szobákat egyaránt építünk. A legjelentősebb fejlesztéseket a diagnosztikai-műtéti blokk igényli. Itt találkozunk az egyik legnehezebb feladattal: az új berendezések és az elavult épület összehangolásával. Csaknem lehetetlen a legmodernebb röntgengépeket, műtőasztalokat az évszázados keretek közé beerőltetni. Hiszen a gépeknek össze kell kapcsolódniuk a falszerkezetbe épített épületgépészeti, légtechnikai berendezésekkel. Megváltoztak a higiénés követelmények is, ma már nem létezhet újonnan kialakított műtő tökéletes zsilipelés, sterilizálás, légtechnika és számítógépes irányítás nélkül. Kulcskérdés a belső közlekedés, hiszen egy kórházban állandóan jelentős a forgalom. Ahol lehet, meg kell találnunk a legrövidebb utat úgy, hogy a szennyeskocsik ne zavarják az ebédosztást, a betegek mozgása a személyzetét.”