Emberfarm

A Macerás ügyek rendezője saját színházi darabját adaptálta filmre, hogy a szintén Simó-tanítvány Pálfi György Hukkléja után újabb műfaji kísérlettel gazdagítsa a magyar mozgóképtörténetet. Hajdu filmje tanyasi jelentés az emberi kapcsolatok állapotáról, avagy pompás koreográfiával előadott alkotóiválság-menedzsment.

A technika és tudomány mai állását ismerve akár digitális utómunka eredménye is lehetne a zöldellő dombokat, poros utat és színes tanyát magába foglaló darus kameramozgás, a Tamara bevezető képsora, melynek minden részlete tökéletesnek tűnik. Hamar világossá válik azonban, hogy valóságos idilli környezetet látunk, egyedül a különböző élénk színekben pompázó háztáji jószágok kaptak némi pixel-kiigazítást, minden más látvány Szaladják István operatőr szakavatott szeme és keze munkáját dicséri. Nem kis kockázatot vállal az ember, ha tanyasi kamaradrámát készít, a dolog képi megformálása ugyanis könynyen elcsúszhat a verőfényes-szűrős paradicsomi képeslap, ellenkező esetben az esős-sáros Tarr Béla-imitáció irányába. Hajdu és Szaladják azonban - Esztán Mónika látványtervezővel kiegészülve - eleddig ismeretlen, játékos-színes tanyaéletet festettek a gyöngyvászonra, egy világot, amely funkcionális elrendezésének köszönhetően akár egy pesti bérlakás vagy egy tajgai bunker metaforája is lehetne: egyszerű élettér, mely külsőségeiben az elbeszélt történethez, a szereplők érzelemvilágához idomul - ami nem könnyű feladat.