Előre a múltba I–V.

François Ozon: 532

1. „A kívülálló számára minden házasság belső működése rejtély.” 2. „Az emberi életet csak visszatekintve lehet megérteni, de megélni sajnos előrefele kell.” A 8 nő és a Swimming Pool rendezője ezt a két bölcsességet boncolgatja eddigi talán legérettebb munkájában, amelyben öt epizódra bontva beszéli el egy szerelmi házasság tönkremenetelét.
Legutóbb Gaspar Noé botrányfilmje, a Visszafordíthatatlan mesélt el egy meghökkentő történetet időben visszafele, François Ozon legfrissebb alkotása azonban nem csupán a szexualitás ábrázolásában merészkedik a szokásosnál messzebb, de a látszólag hétköznapi történéseknek is megdöbbentő drámaiságot képes adni. Marion (Valerie Bruni-Tedeschi) és Gilles (Stéphane Freiss) átlagos középosztálybeli házaspár, akik még közös életük legfontosabb pillanataiban is szürkén és középszerűen viselkednek. A film elején – kapcsolatuk végpontján – válóperes ügyvédnél járnak, szótlanul és szenvtelenül hallgatják végig törvényes együttlétük végének kimondását, sőt, a búcsúlégyott színhelyének szánt hotelszobában sem ragadtatják magukat nagy szavakra – éppen ellenkezőleg: Gilles szánalmasan, otrombán erőszakolja meg a kegyelemdöfést zokogva eltűrő Mariont. A tengerentúlon ez az epizód kiváló kiindulópontul szolgálhatna egy tárgyalótermi drámához, erőszakellenes thrillerhez, vagy akár – a hollywoodi forgatókönyvírói fantáziát ismerve – romantikus tinivígjátékhoz, Ozont azonban a felszín (és a tetthelyként szolgáló ágy rugózata) helyett ezúttal is a társkapcsolatok mélyebb mozgatórugói foglalkoztatják.