Elolvasandó ajánlatok

  Noha divat emlegetni, hogy manapság senki sem olvas, minden karácsonykor ékesen megcáfoljuk ezt a felületes vélekedést. A boltokban tolongunk, és nehéz a választás. Mint minden évben, könnyítésként most is megtesszük ajánlatainkat.

  Életrajzok Az Európa Könyvkiadó Életek és művek sorozatában két kiváló munka jelent meg ama két halhatatlan férfiúról, akiknek életműve sokszor találkozott. Friedrich Schiller drámái közül Giuseppe Verdi négyet is felhasznált operáiban. Azaz a legolaszabb zeneszerző ihletett kapott a 19. század talán legnémetebb írójától, ami első hallásra meglepőnek tűnik. De mindkettőjük gondolkodását mélyen áthatotta a szabadságért való rajongás, és így a hatás már érthetőbb.
   Schiller egész életét meghatározta az alávetettség élménye. Apja katonaorvos volt a württembergi fejedelemség ezredénél, és így szinte szükségszerűen alakult, hogy gyermeke a Stuttgartban székelő Karlsschule növendéke lett. A herceg, Károly Jenő egyrészt atyai gonddal, szinte személyes odaadással felügyelte növendékeit, ám ez szinte zsarnoki figyelemmel párosult. Jellemző, hogy az apja pályáját választó Schiller, aki a rendelésektől lopott idejében már megírta a hatalmas sikert hozó Haramiák című drámáját, csak titokban vehetett részt a szomszédos Mannheimben rendezett premieren, mivel az eltávozáshoz hercegi engedélyre lett volna szükség, ám a herceg megtiltotta, hogy beosztottjai irodalmi tevékenységet folytassanak. Egy év múlva a feszültség elviselhetetlenné vált, Schiller, akit távolléte miatt Károly Jenő kétheti fogdára ítélt, úgy döntött, megszökik Stuttgartból és szabad íróként próbál érvényesülni. Ám a korban ez példátlanul merész, szinte képtelen vállalkozás volt: támogató nélkül, egyedül szellemére alapozva, egy író esélytelennek bizonyult. Még a családja révén kimondottan jómódú Goethe sem ment volna sokra a weimari udvar pártfogásának hiányában.
    Goethe és Schiller – Rüdiger Safranski, az olvasmányos, ám eközben igen gondolatgazdag filozófuséletrajzai (Heidegger, Schopenhauer, Nietzsche) okán hazánkban is roppant népszerű szerző plasztikus képet fest a két mintanémet kezdeti kölcsönös ellenszenvéről. Goethe számára Schiller kissé beteges volt, a szó minden értelmében; Schiller viszont túl hidegnek, túlzottan kiszámítottnak találta a weimari titkos tanácsost,- ráadásul nemigen foghatta fel, hogy képes Goethe egy udvar szolgálatába állítani hihetetlen képességei egy nem csekély hányadát. De később – részben Goethe példáját tanulmányozva – rájön, hogyan lehet a hatalmasokat a maga szolgálatába állítania, úgy, hogy végül azok érezzék megtisztelve magukat. Nagyszerű pályakép, a Schiller-irodalom egyik alapműve (fordította Györffy Miklós, Európa Könyvkiadó, 599 oldal, 4500 Ft).
    „A színház tébolydához hasonlított, forgó szemek, ökölbe szorított kezek, dobogó lábak, rekedt felkiáltások a nézőtéren. Idegen emberek omlottak egymás karjába, nők támolyogtak ájuldozva az ajtó felé.” Safranski így idézi kötetében egy szemtanú leírását, aki ott volt a Haramiák mannheimi bemutatóján. Majdnem hasonló hatást ért el a fiatal Verdi 1842- ben Nabucco című operájának premierjén; a darab egyik kórusa („Va, pensiero”) szinte azonnal a nem hivatalos olasz himnusszá vált. Schillerhez hasonlóan, Verdi is nehezen viselte az alávetettséget, szinte egész élete a kötöttségektől való szabadulás nagy kísérleteként fogható fel.
    Julian Budden, az angol zenetudós legalábbis ezt hangsúlyozza okos és alapos kötetében. A fiatal zeneszerző nem tűrt beleszólást sem magánéletébe, sem abba, hogy a különféle impresszáriók, énekesek vagy rendezők kiszabják, milyen utakon haladjon teremtő képzelete. Amikor milánói tanulóéve után megkapja szülőhelye, Bussetto városi zenemesteri kinevezését, szinte azonnal meg akar szabadulni az egyébként tiszteletre méltó poszttól – nem képes elviselni szabadsága megnyirbálását. Budden – nem úgy, mint Safransi, aki Schiller műve és élete egységét emeli ki – külön fejezetekben tárgyalja a zeneszerző életét és alkotásait. Ha nem is irodalmi igénnyel, de könnyű kézzel megírt munka, alapvető forrás a Verdi iránt mélyebben érdeklődőknek (fordította Rácz Judit, Európa Könyvkiadó, 480 oldal, 4200 Ft).
    A kései, a modernségnek utat nyitó Liszt művészete fogalom a zene világában. Most életének legvégső szakaszáról olvashatunk, a Liszt utolsó napjai című szenzációs dokumentumkötetet növendéke és titkárnője, életének egyik legbizalmasabb tanúja, Lina Schmallhausen jegyzi, a szöveggondozás és a kísérő tanulmány a nagy Liszt-szakértő, Alan Walker munkája. Szabolcsi Bence már 1956-os tanulmányában megállapította, hogy a közhiedelemmel és a látszattal ellentétben Liszt utolsó korszaka nem a fény és megdicsőülés, hanem a teljes magány jegyében állt. Az új kötet beigazolja Szabolcsi tézisét, a zeneszerző lánya, Cosima közelében, Bayreuthban töltött utolsó tíz napja, haldoklása „a mellőzés, a családi közöny, az orvosi gondatlanság története”, ahogy az előszó megfogalmazza. Ez talán túlzás, de a 22 éves hölgy beszámolója mindenképpen torokszorító, olykor egyenesen hajmeresztő. A könyvet számos érdekes fénykép teszi teljesebbé (fordította Fejérvári Boldizsár, Park Könyvkiadó, 2007, 227 oldal, 3000 Ft).
    Robert Service korunk egyik legnagyobb hatású alakjának megértéséhez kínál kalauzt Lenin című életrajzában, mely számtalan eddig ismeretlen levéltári anyag felhasználásával ad bámulatos kör- és korképet (fordította Soproni András, Park Könyvkiadó, 666 oldal, 5900 Ft).
    Előző számunkban beszéltünk Jane Austen művészetéről, ám életéről magyarul eddig nem állt rendelkezésünkre modern monográfia. Carol Shields műve nem klasszikus irodalmi pályakép, inkább regényes életrajz, de így is sok haszonnal forgatható, hiszen például bőven idéz az írónőnek Cassandra nővérével folytatott félelmetesen érdekes levelezéséből, és a könyv végén található életrajzi mutató remek vezérfonál a nagy író követéséhez (fordította Íjgyártó Judit, Ulpius-Ház, 2007, 263 oldal, 2499 Ft).

   Regények
   És ezzel már a szépirodalom világában járunk. 90 éves korában nemrég hunyt el Szabó Magda, aki minden bizonnyal páratlan irodalmi pályát tudhatott maga mögött. Költőnek indult, aztán ifjúsági regényekbe fogott, hogy végül a 20. század egyik legsikeresebb regényírójaként vonuljon be a halhatatlanok közé, noha a dráma és az esszé terén is maradandót alkotott. Életműsorozatában most az először 1959-ben kiadott meseregénye, a Szigetkék olvasható Szalma Edit varázslatos illusztrációival (Európa Könyvkiadó, 187 oldal, 2500 Ft).
   Vladimir Nabokovot elsősorban a Lolita szerzőjeként ismerik hazánkban, az Európa Könyvkiadónál immár ötödik kötetéhez érkezett életműsorozata igyekszik árnyalni a képet. Két regényt kapunk kézbe, a Nevetés a sötétben (fordította Vári Erzsébet, 218 oldal, 2400 Ft), és a Kétségbeesés (fordította Pap Vera Ágnes, 224 oldal, 2500 Ft) is a harmincas évek elején, az író berlini éveiben keletkezett oroszul, később maga Nabokov írta az angol változatot. Finoman szürrealista, lélektanilag mélyenszántó művek, egyik sem könnyű olvasmány, de távol esnek az öncélúan bonyolult avantgardizmustól.
   Mint Nabokov, a magyar származású, 1935-ben született Agota Kristof is Svájcba emigrált, és akár az orosz szerző, ő sem anyanyelvén ért el világsikert. Innen nézve meglepő, hogy új, önéletrajzi írásokat tartalmazó kis kötete Az analfabéta címet viseli. De ha beleolvasunk, már találónak érezzük: „Több mint harminc éve beszélek, húsz éve írok is franciául, de még mindig nem ismerem. Ezért hívom a francia nyelvet is ellenséges nyelvnek; ez a nyelv az, amelyik folyamatosan gyilkolja az anyanyelvemet.” Megrendítő, rövidsége ellenére is nagy könyv (fordította Petőcz András, Palatinus, 86 oldal, 1300 Ft). E kötet mellé feltétlenül elolvasandó az írónő Mindegy című, apró novelláit, kis drámáit tartalmazó kötete (fordította Takács M. József, Cartaphilus, 188 oldal, 2600 Ft).

   Gyermekeknek
   Carlo Collodi klasszikusa, a Pinochio kalandjai most új magyarításban, Csíkszentmihályi Berta remek képeivel kapható (fordította Szénási Ferenc, noran, 140 oldal, 3499 Ft). Tóth Krisztina Állatságok címen állatokról szóló, szellemes verseit adja közre (Magvető, 35 oldal, 1990 Ft) míg Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén című, Takács Mari csodálatos rajzaival ékített kötetében káprázatos rímtechnikájával, ritmikus ötleteivel Weöres Sándor legjobb követőjének mutatkozik (Magvető, 151 oldal, 2690 Ft). Zárlatul e kötetből idézünk: „Ejha itt van, itt karácsony! / Jön, benéz kopott farácson, / s fényesedni kezd a pajta!”