„Élni és élni hagyni”

A gyógyszerpiac múltjáról, jelenéről és jövőjéről

Óvatos optimizmus jellemzi a hazánkban jelen lévő gyógyszergyárak vezetőit, miután a közelmúltban végre sikerült tető alá hozni egy középtávú megállapodást a kormánnyal. Székely Krisztinát, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnökét az előzményekről és a várható következményekről kérdeztük.

Harc, háború, csata, küzdelem – általában ezekkel a szavakkal jellemzi a sajtó a gyógyszerpiaci állapotokat. A mostani helyzetre ön szerint milyen kifejezés illene a leginkább?

– Ha már mindenképpen harcászati kifejezést akarunk használni, talán a fegyverszünet lenne a legjobb szó. Letettük a fegyvert, és reméljük, most olyan időszak következik, amely alatt ki lehet dolgozni a végleges béke alapelveit, meg lehet találni azt a partnerséget, kompromisszumkészséget, amely mindkét fél érdekeit szolgálja. Erre ugyanis az elmúlt években alig akadt példa. A gyógyszerpiac szereplői a hatóságok részéről állandó és folyamatos ellenségeskedéssel és ellenállással voltak kénytelenek szembenézni, és ez érthetetlen számunkra. Mi a kezdetektől úgy gondoltuk, tárgyalásokkal, a másik fél tiszteletben tartásával többre jutunk. Hosszú idő után most, a kormány és a gyógyszergyártók között a közelmúltban megszületett megállapodás előkészítése során éreztük úgy, hogy a tárgyalópartnerek valóban megegyezésre törekednek, és ezt rendkívül nagyra értékeljük abból a szempontból, hogy ez a sehová sem vezető csatározás végre megszűnjön a gyógyszerpiacon.

A világon szinte mindenütt megszorító intézkedésekre kényszerülnek a kormányok a gyógyszerkiadások folyamatos emelkedése és a támogatási keretek szűkössége miatt. Az innovatív gyógyszercégek több országban is jelen vannak, ezért önöknek igazán nagy rutinjuk lehet az ilyen helyzetek kezelésében.

– Azért van, amivel mi sem tudunk mit kezdeni. Tudtunkkal olyan mértékű jövedelemelvonó intézkedés, mint amilyen áprilisban nálunk a 15 százalékos gyógyszerárcsökkentés és -befagyasztás volt, soha sehol nem történt. Különösen úgy, hogy erről egy hét leforgása alatt, mindenféle egyeztetés nélkül döntöttek a hatóságok. A kormányok törekvése valóban mindenütt az, hogy befolyásuk alatt tartsák a támogatási büdzsét, ami teljességgel elfogadható, hiszen ez egy költségvetési keret. Korántsem mindegy azonban, hogy a megszorításokat előre egyeztetik-e a vállalkozásokkal, figyelembe veszik-e azok érdekeit, vagy hatalmi szóval hirdetnek ki egy döntést, amelyről sokszor előre tudható, hogy nemcsak vihart kavar, de számos negatív hatása is lehet. Az „élni és élni hagyni” elvét kellene követni. Megtalálni azt az egyensúlyt, amelyben a gyógyszeripar megfelelő, tervezhető és kiszámítható körülmények között tud működni, biztosítva van számára a működéshez szükséges jövedelem, amelyből jócskán vissza tud forgatni – és forgat is – az egészségügybe. Azok a fajta elvonási módszerek, amelyek a gyógyszeripar jövedelmét olyan mértékben csonkolják, hogy nem tud klinikai kutatásokat végezni, adományozni, támogatásokat nyújtani, nem jók. Nem szabad odáig menni, hogy a cégeknek meg kelljen kurtítaniuk ezeket a költségeiket.