Elkéstél, Zsigmond!
2008. május 01. 00:00
A nyájas olvasó alkalmasint tapasztalatból tudja, hogy a jó magyar krimi – mégoly körültekintően fogalmazva is – felettébb ritka: kulturális és történelmi klímánk tartósan nem kedvez a műfaj hazai szárba szökkenésének, s ilyesformán e termékből krimifaló nemzetünk állandó behozatalra szorul. Annál kellemesebb feladat olyan regénykönyvről számot adni, amely rácáfol sokszorosan beigazolt előítéletünkre, s amely a bűnügyi tematika és az izgalomgerjesztő rejtélyesség körében mozogva egyszusznyi olvasmányélményt kínál számunkra. Mert a Budapest noir ilyen könyv, némiképp megkésett leszármazottja a Raymond Chandler nevével jegyzett keményebb és életszagtól párálló detektívtörténet zsánerének. S akárcsak e vonulat külhoni műveinek, úgy ennek a regénynek a főszereplője is megátalkodott kívülálló, a törvényesség peremén billegő, ám annál elszántabb (ún. „hard boiled”) privát bűnvadász. Ez az illúziótlanul tisztességes és a mocskos játékszabályokat kiismerő magyar krimihős Gordon Zsigmond, az Est rendőrségi tudósítója, aki az 1936-os Budapest szövegkulisszái között mozogva próbálja kézre keríteni egy izraelita leányzó aljas gyilkosát.
A cselekmény kellemesen bonyodalmas, az elénk táruló világ pedig – a könyv címével összehangzó módon – éjfekete, s alighanem lelketlenség is lenne részletesebb ismertetés tárgyává tenni a regény főtémáját, amely virtiglin fanyar, minőségi krimivé avatja Kondor Vilmos első könyvét. Annál veszélytelenebb és ildomosabb vállalkozás a mű korfestő technikáiról szólnunk néhány őszinte szót. A szerző ugyanis – s ez dicséretes – történeti hitelességre tör, s elbeszélői tevékenysége során szertehinti mindazt, amit e baljós esztendőről a köztörténeti összefoglalásokból jobbára amúgy is ismerünk. Bár többször is utal főhősének politikai szkepszisére, azért figyelmesen kommentáltatja Gordon Zsigmonddal Gömbös miniszterelnök halotti szertartását, s átböngészteti a bűnügyi zsurnalisztával a hivatalba lépő Darányi-kormány összetételét. A hitelességet erősítendő az elbeszélő lépten-nyomon felmondja az 1936-as utcaneveket, s természetesen beszámol a korabeli sporteseményekről is. Ilyenkor persze könnyű megbotlani, s valóságos nemtelenség lenne egy krimi fejére olvasni a kisebb történeti bakikat, ám azt még így is kénytelenek vagyunk jelezni, hogy a regénybeli gyilkosság színhelye, azaz a Nagy Diófa utca nem a Terézvárosban található, hanem az Erzsébetvárosban, s ez annál kínosabb tévedés, mivel a fals helymeghatározás a kötet hátoldalára, s a mű reklámzanzájába is bekerült.
De félre a szűkkeblű oktondisággal, hiszen a Budapest noir így is tehetséges munka, s csak remélhetjük, hogy a regény szerzője, aki a könyv ismertetője szerint ötvenes éveiben járó gimnáziumi tanár, új nyomozásokba küldi majd hősét, Gordon Zsigmondot. Kémeri Ferencet mindenesetre már első kalandjával homályba burkolta.
(Agave Kiadó, 2008, 193 oldal, 2480 Ft)
A cselekmény kellemesen bonyodalmas, az elénk táruló világ pedig – a könyv címével összehangzó módon – éjfekete, s alighanem lelketlenség is lenne részletesebb ismertetés tárgyává tenni a regény főtémáját, amely virtiglin fanyar, minőségi krimivé avatja Kondor Vilmos első könyvét. Annál veszélytelenebb és ildomosabb vállalkozás a mű korfestő technikáiról szólnunk néhány őszinte szót. A szerző ugyanis – s ez dicséretes – történeti hitelességre tör, s elbeszélői tevékenysége során szertehinti mindazt, amit e baljós esztendőről a köztörténeti összefoglalásokból jobbára amúgy is ismerünk. Bár többször is utal főhősének politikai szkepszisére, azért figyelmesen kommentáltatja Gordon Zsigmonddal Gömbös miniszterelnök halotti szertartását, s átböngészteti a bűnügyi zsurnalisztával a hivatalba lépő Darányi-kormány összetételét. A hitelességet erősítendő az elbeszélő lépten-nyomon felmondja az 1936-as utcaneveket, s természetesen beszámol a korabeli sporteseményekről is. Ilyenkor persze könnyű megbotlani, s valóságos nemtelenség lenne egy krimi fejére olvasni a kisebb történeti bakikat, ám azt még így is kénytelenek vagyunk jelezni, hogy a regénybeli gyilkosság színhelye, azaz a Nagy Diófa utca nem a Terézvárosban található, hanem az Erzsébetvárosban, s ez annál kínosabb tévedés, mivel a fals helymeghatározás a kötet hátoldalára, s a mű reklámzanzájába is bekerült.
De félre a szűkkeblű oktondisággal, hiszen a Budapest noir így is tehetséges munka, s csak remélhetjük, hogy a regény szerzője, aki a könyv ismertetője szerint ötvenes éveiben járó gimnáziumi tanár, új nyomozásokba küldi majd hősét, Gordon Zsigmondot. Kémeri Ferencet mindenesetre már első kalandjával homályba burkolta.
(Agave Kiadó, 2008, 193 oldal, 2480 Ft)
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
