Életműdíjban részesült a PTE KK emeritus professzora
A Magyar Tudományos Akadémián a Hevesy György-emlékülés keretében Prof. Dr. Zámbó Katalin, a PTE Klinikai Központ Orvosi Képalkotó Klinika Nukleáris Medicina Tanszékének emeritus professzora, korábbi igazgatója életműve elismeréséül Hevesy Életműdíjban részesült.
„Az egyetemen még nem tudtam, milyen irányban fogok szakosodni. Sokféle elképzelés élt a fejemben, a pszichiátria érdekelt – még gimnazistaként olvastam Benedek István Aranyketrec című könyvét. Ennek alapján elképzeltem, milyen lehet pszichésen sérült emberekkel olyan szépen foglalkozni, mint abban a regényben – de sok minden más is vonzott az orvoslásban.” – kezdi a professzor asszony, de ez nem magyarázza hogyan került épp a nukleáris medicina területére. A családi harmónia megteremtése vezette ebbe az irányba a szorgalmas, érdeklődő, mindenre nyitott friss diplomás orvost.
Zámbó Katalin 1953. március 10-én született Budapesten, de néhány évet Nagyorosziban, vidéki környezetben töltött. Az általános iskolát már Pesten kezdte, ahol egy VII. kerületi, harmadik emeleti lakásba költöztek, de, mint mondja, a körgangos bérházban sok egykorú gyerek volt. „Mint egy nagy falu, úgy élt a ház együtt.” Nyugalmas, boldog gyermekkorra emlékszik vissza.
A Radnóti Miklós Gimnázium matematika-fizika tagozata után egyértelmű volt, hogy továbbtanul, hiszen mindkét nagyapja orvos volt, szülei mérnökök. Mint mondja, „az érettségi évében úgy éreztem, nincs olyan fizikapélda, amit ne tudnék megoldani”, így különösebb akadály nélkül felvették Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Harmadévtől azonban Pécsen folytatta orvosi tanulmányait.
„Nagyon jó volt Pécsre jönni. Én valahogy nem vagyok egy pesti ember, nagyon jól érzem magam Pécsen. Az emberek is egészen mások. Itt a csoporttársak azonnal befogadtak, idegenként is.” Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Bódis József szülész-nőgyógyásszal, akivel hatodév végén össze is házasodtak. A családtervezés miatt döntöttek Katalin szakosodásával kapcsolatban is. „Az nagyon lényeges volt, hogy ne legyen ügyelet. A férjem havi 10 alkalommal biztosan ügyelt, ha nekem csak ötször kell menni, akkor sem látjuk egymást a fél hónapban.” Kapott egy kétéves ösztöndíjat a Gyógyszertan Intézetben, aminek a lejárta után megszületett első közös gyermekük.
A pár évvel korábban, 1977-ben megalapított önálló Izotóplaboratóriumba gyógyszertani asszisztense javaslatára adta be a jelentkezését, ahol Varró József laborvezető adjunktus nagy örömmel fogadta. „Az egyetemen alig tanultunk valamit még az izotópos vizsgálatokról. A pajzsmirigy jódizotópos vizsgálatát ismertük, de minden mást mi alakítottunk ki a nemzetközi közlemények alapján, összefogva a többi magyar munkahellyel. Szegeden például kiemelkedő volt a Csernay László által vezetett Izotópdiagnosztikai Laboratórium, tőlük nagyon sokat tanultunk.” Akkor Magyarországon még nagyon kezdetleges volt a radioizotópos vizsgálatok alkalmazási köre és az elérhető eszközök is. Pécsen 1980-ban két, úgy nevezett gammaszkenner működött, amely a detektált aktivitás alapján különféle színű jeleket ütött a papírra különböző sűrűségben, ebből alakult ki a diagnosztizáláshoz használt kép. A pajzsmirigy-vizsgálatokat az egyéb szervek vizsgálatai követték. Minden olyan szervet lehet vizsgálni ezzel az eljárással, amelynek működéséhez elérhető radiofarmakon van. „Ez egy izotóppal jelölt molekula, amit legtöbbször intravénásan adunk be a páciensnek. A vivőmolekula maga részt vesz egyes szervek működésében: a májba, csontba, vesébe vagy egyéb szervbe érve gyorsan áthalad rajta, vagy épp feldúsul. A molekula pedig viszi magával a gamma-sugárzó izotópot, és a sugárzás alapján lehet tudni, hol van, mit csinál, képet lehet belőle alkotni - ezt vizsgáljuk mi.”
1994-ben PhD-zett, majd 1998-ban docensként felkérték az intézet vezetésére, amelyet 20 évig végzett, 2006-tól már professzorként.
