Életmentő lehet a sóbevitel csökkentése – van, ahol sikerült
Az élelmiszerekbe rejtett só több millió ember halálát okozza világszerte. Az étkezési só csökkentése tehát rendkívül fontos a közegészségügy számára, emellett messze a legolcsóbb és legegyszerűbb módja az egészség védelmének, redukálása mégis heves ellenállásba ütközik.
Lássuk elsőként a puszta tényeket. A sóbevitel csökkentése jelentősen csökkenti a vérnyomást, ezáltal alacsonyabbá válik a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. 2007-ben látott napvilágot egy jelentés, ami az összes létező bizonyítékot számba véve megállapította, hogy a sóbevitel világszinten történő 15 százalékos csökkentésével 2015-ig közel 9 millió életet menthetnének meg. Ez gyakorlatilag megegyezik a koleszterin és a dohányzás csökkentésének közegészségügyi előnyeivel.
Ezenfelül több más elemzés is kimutatta, hogy ha 5 grammal kevesebb só kerül napi szinten a szervezetbe, az már 23 százalékkal csökkenti az infarktus és 14 százalékkal a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását, az előnyök azonban itt még korántsem érnek véget. Egyértelműnek tűnik a magas sóbevitel és a krónikus májkárosodás, gyomorrák, valamint a csontritkulás közötti kapcsolat is.
Kétségtelen, hogy túl sok sót fogyasztunk a mindennapokban. A New Scientist elemzése szerint egy átlagos brit felnőtt nagyjából 8,6 gramm sót fogyaszt el egy nap. Az amerikaiknál ez az érték 10 gramm fölött mozog, ami duplája az USA-ban ajánlott mennyiségnek, és ami megdöbbentő, hogy hatszorosa annak a mennyiségnek, amire a testnek valójában szüksége lenne. Összehasonlításként: Magyarországon az OÉTI tanulmánya szerint a napi sóbevitel elérheti a 15–20 grammot is. Az Egészségügyi Világszervezet iránymutatása szerint legfeljebb 5 gramm sót lenne szabad egy nap elfogyasztanunk, ami még így is jóval több testünk szükségleténél, ami mindössze 1,5 gramm egy felnőtt esetében.
A legszomorúbb, hogy ez a beviteli többlet nem rajtunk, a fogyasztón múlik. A fenti értékek legfeljebb 15 százaléka kerül saját sótartónkból a szervezetünkbe, a többit a vásárolt élelmiszerek rejtik. A sóval ízletesebbé válik az étel, emellett növeli a húskészítmények víztartalmát és nem utolsósorban szomjúságot okoz, ami mind az élelmiszer- és az italgyártók malmára hajtja a vizet.
A rejtett só miatt fontos a készítményeken található összetevőket felsoroló tájékoztató elolvasása, és érdemes a kevesebb sót tartalmazó termékek megvásárlása. Persze ennyire nem egyszerű a történet, hiszen sokaknak nincs meg a megfelelő ismeretük az étrendi szélsőségekkel kapcsolatban, a rohanó világban pedig nem mindenki ér rá a csomagolás tanulmányozására, illetve étrendje jelentős átalakítására. A legtöbb megkérdezett szerint a szabadpiaci gazdaságnak és a kormányoknak kellene fellépniük az egészség védelmében, ami különösen igaz a gyerekekre, akik jóval sebezhetőbbek a magas sóbevitellel, mint a felnőttek. Ennek meg is van az alapja, gondoljunk csak a dohányzás betiltására a közterületeken, így valóban nem túlzott elvárás az ételek sótartalma fokozatos csökkentésének szorgalmazása.
Az Egyesült Államokban a New York Városi Egészségügyi Hivatal pontosan ezt teszi. Az úgynevezett Nemzeti Sócsökkentési Kezdeményezéssel városokat, államokat és egészségügyi szervezeteket koordinálnak, hogy segítsék a termelőket és az éttermeket a só alkalmazásának önkéntes visszaszorításában. A cél: öt éven belül 20 százalékkal csökkenteni Amerika sófogyasztását, ami a tanulmányok szerint több tízezer életet menthet meg évente, nem is szólva az egészségügy terén megtakarítható dollármilliárdokról.
A cél pedig elérhető: Angliában az élelmezésügyi hatóságok 2004 óta dolgoznak az ipar képviselőivel, hogy egyértelmű címkézéssel fokozatosan csökkentsék a sófogyasztást. Ennek közvetlen eredménye, hogy egy átlagos brit napi sóbevitele 9,5 grammról 8,6 grammra esett vissza.
Más országok, köztük Japán, Finnország vagy éppen Portugália ennél is sokkal jobban teljesít. Szabályzásaik, a csomagolásokon feltüntetett tájékoztatások, közegészségügyi felvilágosító programjaik és az élelmiszeriparral való együttműködések eredményeként napi szinten több mint 5 grammos csökkenést sikerült elérniük. Ez nem kis szó annak fényében, hogy a sóipar sokmilliárdos üzlet, amit a terület szereplői nem szeretnének visszafogni, ezért az Egyesült Államokban egyre több írás jelenik meg olyan jelentős médiumokban is, mint a New York Times, arról, hogy nem egyértelműek a só csökkentésével kapcsolatos bizonyítékok.
Ezek az ellentmondó kutatások igen kis számú tudóstól származnak, akik kapcsolatba hozhatók a sóiparral. Eredményeik félrevezetők, mindazonáltal igen hamar zavart okoznak a tájékoztatásban, miközben ugyanez a folyamat már egyszer lezajlott a dohányiparban. Az iparág képviselői évtizedeken át nem vettek tudomást a dohányzás káros hatásairól. Stratégiájukkal, melybe kiapadhatatlan pénzforrásaiknak köszönhetően a tudományt is alaposan belekeverték, sikerrel zavarták össze a köztudatot. Összességében az élelmiszeripar jóval etikusabb, azonban messze nem mentes a visszásságoktól.
