Táplálkozás
Hatásosabb volna a sócsökkentés tárgyalással, mint adóval
2010. március 08. 11:12
Világszerte rengeteg ember életét mentené meg az élelmiszerek sótartalmának csökkentése. Számítások szerint ezt könnyebb elérni az élelmiszeripari ágazattal való tárgyalással, mint a sós termékek megadóztatásával. A számítógépes modellkísérletről az Annals of Internal Medicine számolt be.A sok konyhasó fogyasztása egészségtelen, mert a túlzott nátriumbevitel emeli a vérnyomást, vizet tart vissza a szervezetben, csökkenti a verőerek rugalmasságát, ezért a szélütés, a koszorúér-betegség és a szívelégtelenség fontos kockázati tényezője. Az Egyesült Államokban minden harmadik felnőttnek, 73 millió embernek magas a vérnyomása, és az állapot kezelése 2009-ben 73,4 millárd dollárt emésztett fel.
Szervezetünkbe a legtöbb nátrium a készen vásárolt ételekkel kerül: a kenyérrel, vagy a még sósabb felvágottal és konzervekkel.
Korábbi vizsgálatokban azt találták, hogy a kisgyerekeket nevelő családokban nem figyelnek erre a szempontra: a fiatal szülők olvassák el a legritkábban a készételeken föltüntetett adatokat a só- és zsírtartalomról, noha az a gyermekek szempontjából is fontos volna. De nemcsak ők, az amerikaiak háromnegyed része több konyhasót fogyaszt az ajánlott napi maximális adagnál, 2,3 grammnál.
Dr. Crystal Smith-Spangler és munkacsoportja számítógépes modellt készített arra, miképpen alakulna a sócsökkentés az élelmiszeripar közreműködésével, megegyezés alapján, illetve akkor, ha ezt sóadó bevezetésével igyekeznének kikényszeríteni.
Eredményeik szerint az élelmiszeripar együttműködésével az egészségügyi vezetés az amerikaiak sófogyasztását 9,5 százalékkal csökkenthetné. Igaz ugyan, hogy a sófogyasztás csökkenése csak kis mértékben csökkentené a vérnyomást (átlagosan 1,25 Hgmm-rel), azonban – az érintettek hatalmas száma miatt – már ez a kis változás is sokat jelentene: a 40–85 éves emberek körében évente 513 885 szélütést és 480 385 szívinfarktust előzne meg. Az egészségügyi költségek ennek folytán 32,1 milliárd dollárral csökkennének.
Számításaik szerint a sóadó bevezetése az ország területén élők sófogyasztását csak 6 százalékkal mérsékelné, az átlagos vérnyomáscsökkenés 0,93 Hgmm lenne, és a 40–85 évesekben a szélütések száma 327 892-vel, a szívinfarktusoké 306 173-mal lenne kevesebb. A kutatók szerint azonban a túlzott nátriumhasználatot az iparban már eddig is több helyen adóztatták, ám az áremelkedés nem csökkentette az igényeket. Ráadásul a só olcsó, az élelmiszerek sótartalmát pedig azok bonyolult összetétele miatt nehéz kiszámolni, ami az adó mértékének kiszámítását is alaposan megnehezítené.
Dr. Thomas Frieden, aki szerkesztőségi kommentárt írt a közleményhez, emlékeztetett arra, hogy Nagy-Britanniában már 2003-ban tárgyalni kezdtek az élelmiszergyártókkal, és ennek eredményeként az áruházakban kapható élelmiszerek sótartalma 20–30 százalékkal csökkent.
Szervezetünkbe a legtöbb nátrium a készen vásárolt ételekkel kerül: a kenyérrel, vagy a még sósabb felvágottal és konzervekkel.
Korábbi vizsgálatokban azt találták, hogy a kisgyerekeket nevelő családokban nem figyelnek erre a szempontra: a fiatal szülők olvassák el a legritkábban a készételeken föltüntetett adatokat a só- és zsírtartalomról, noha az a gyermekek szempontjából is fontos volna. De nemcsak ők, az amerikaiak háromnegyed része több konyhasót fogyaszt az ajánlott napi maximális adagnál, 2,3 grammnál.
Dr. Crystal Smith-Spangler és munkacsoportja számítógépes modellt készített arra, miképpen alakulna a sócsökkentés az élelmiszeripar közreműködésével, megegyezés alapján, illetve akkor, ha ezt sóadó bevezetésével igyekeznének kikényszeríteni.
Eredményeik szerint az élelmiszeripar együttműködésével az egészségügyi vezetés az amerikaiak sófogyasztását 9,5 százalékkal csökkenthetné. Igaz ugyan, hogy a sófogyasztás csökkenése csak kis mértékben csökkentené a vérnyomást (átlagosan 1,25 Hgmm-rel), azonban – az érintettek hatalmas száma miatt – már ez a kis változás is sokat jelentene: a 40–85 éves emberek körében évente 513 885 szélütést és 480 385 szívinfarktust előzne meg. Az egészségügyi költségek ennek folytán 32,1 milliárd dollárral csökkennének.
Számításaik szerint a sóadó bevezetése az ország területén élők sófogyasztását csak 6 százalékkal mérsékelné, az átlagos vérnyomáscsökkenés 0,93 Hgmm lenne, és a 40–85 évesekben a szélütések száma 327 892-vel, a szívinfarktusoké 306 173-mal lenne kevesebb. A kutatók szerint azonban a túlzott nátriumhasználatot az iparban már eddig is több helyen adóztatták, ám az áremelkedés nem csökkentette az igényeket. Ráadásul a só olcsó, az élelmiszerek sótartalmát pedig azok bonyolult összetétele miatt nehéz kiszámolni, ami az adó mértékének kiszámítását is alaposan megnehezítené.
Dr. Thomas Frieden, aki szerkesztőségi kommentárt írt a közleményhez, emlékeztetett arra, hogy Nagy-Britanniában már 2003-ban tárgyalni kezdtek az élelmiszergyártókkal, és ennek eredményeként az áruházakban kapható élelmiszerek sótartalma 20–30 százalékkal csökkent.
Dr. Matos Lajos, MTI / Stanford
