Életbevágó kérdés a halál
Vadász Gábor sebész és aneszteziológus a HVG.hu-n írt az eutanáziáról szóló vitát hiányoló cikket. Ő kezdeményezte 2013 őszén az első orvosok körében végzett (s a kamara által kiátkozott) eutanázia-kutatást is.
„A zsidó-keresztény kultúrkör erkölcsi értékrendje forrong és változik – írja a hvg.hu-n. – Ennek egyik jele az eutanázia világszerte megváltozott megítélése. Kaliforniában, az USA ötödik államaként engedélyezték az eutanáziát. Ez a közelmúltban, Kanadában is megtörtént, ahogy több európai országban már a század eleje óta törvényesen engedélyezett gyakorlat és számos országban megvitatás alatt álló kérdés. Ez a kérdéskör egyre több személyt, társadalmat és törvényhozást foglalkoztat világszerte, ellentétben a hazai ’hivatalosságok’: pártok, Orvosi Kamara, egyházak merev és agresszív, ellenvéleményt nem tűrő elutasításával. (...)
A legutóbbi, 2011. évi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek több mint kétharmada elfogadhatónak tartotta az eutanázia valamelyik formáját és csak az ötöde utasította el azt. (...)
Magyarországon kétszer is, először 1993-ban, majd 2010-ben került a kérdés az Alkotmánybíróság elé, annak kétszeri elutasító álláspontjáról a médiumok tájékoztatták a közvéleményt. A magyar orvosoknak az eutanáziáról kialakított álláspontját felmérő kérdőívre adott válaszok is ismertetésre kerültek 2014 elején. Ennek egyik tanulsága volt, hogy a válaszoló orvosok az orvosi szempontok alapján javallható aktív eutanázia kérdéskörével nem egyszer szembesültek. A kitöltők többségében vezető beosztású és idősebb orvosnemzedékhez tartozó orvosok voltak, akik 36,6 %-át kérték már meg arra, hogy alkalmazzon aktív eutanáziát. A válaszoló orvosok között az aktív eutanáziát elutasítók aránya 56,8 %,és a nem elutasítók aránya 43,2 % volt. A válaszok jól tükrözik ennek a kérdésnek az élő voltát, mélységét, megoldatlanságát és megosztó hatását. (...)
A rohamosan öregedő társadalmakban a modern orvosi eljárások alkalmazása mellett rendkívül „embertelen”, az emberi méltóságát elvesztett állapotban is sokáig fenn lehet tartani az életet és sokáig lehet kezeléssel lassítani a hanyatló testből az élet eltávozását. Ez sokakat megriaszt és félelemmel tölt el. E rémülettel eltelt emberek küzdelmeinek eredménye a passzív eutanázia engedélyezése a világ egyre több országában. Nálunk csupán a kezelés visszautasításának igen rossz törvényi szabályozására futott a törvényalkotói szándékból. (...)
A szabályozásnak hazánkban számtalan nehézséggel kell szembenéznie. Első baj az, hogy a haldoklók ellátásában elégtelenül működik az egészségügyi ellátó rendszer. Az ezt segíteni hivatott hospice-ellátás fejlesztése igen lassan halad. Nem lehet, hogy az eutanázia, mint alternatív elintézési mód helyettesítse az egészségügyi ellátást! Mindenképpen többfokozatú engedélyező és ellenőrző rendszer kialakítása szükséges. Akadálya a kérdés biztonságos rendezésének a jelenlegi hálapénz rendszer is. Igen nehéz a szabályozást úgy kialakítani, hogy az ne válhasson az öngyilkosjelöltek és pszichopaták terepévé. Az orvosok számára nem szabad elvégzendő feladatként előírni, az csak önkéntes alapon működhet. Meg kell határozni, ki és hogyan jogosult segíteni, akár gyógyszerfelírással, akár személyes részvétellel. Pontosítani kell a végrehajtás személyi körét és helyét, hisz az erre vállalkozó intézményeknek és személyeknek igen könnyen rossz híre kerekedhet. Ezeket a nehézségeket más országokban is megoldották, igaz, hogy sok éves munkával és sok-sok vita után. Nekünk ma már rendelkezésünkre állnak az ő tapasztalataik. Vitatkoznunk kellene erről a társadalom széles nyilvánossága előtt, akár évekig” – olvasható a hvg.hu-n.