Ha a gyógyszer nem elég
Elektród az agyban
Vajon a szívritmusszabályzóhoz hasonlóan megszokhatjuk-e annak gondolatát is, hogy egy elektróddal az agyunkban éljünk - teszi fel a kérdést a Népszabadság.
Válhat-e a mély agyi stimulusnak (deep brain stimulation, DBS) nevezett módszer általánosan elterjedtté, milyen orvosi-etikai-szociológiai szempontokat kell figyelembe vennünk, hogyan lehet az eddigi tapasztalatokat a leghatékonyabban megosztani az érintettekkel?
A trieszti SISSA intézet munkatársai ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására szerveztek nemrég nemzetközi műhelyvitát Varsóban. Hiszen igencsak fontos kérdés, vannak-e és milyen mértékű pszichiátriai következményei egy ilyen elektróda beültetésének, nem kell-e például a mozgási gondok megoldódásáért személyiségünk elveszítésével fizetnünk? Ki lehet alkalmas ilyen beavatkozásra, és a betegség melyik stádiumát javasolt ehhez megvárni? Ugyancsak nem elhanyagolhatók a szociális és anyagi szempontok, hogy mekkora terhet ró ez a kezelésmód a családra, közvetlen hozzátartozókra, illetve a társadalomra.
Sajnos a világon milliók szenvednek olyan súlyos, idegrendszeri eredetű megbetegedésekben, mint a disztónia, a Tourette-szindróma vagy a klinikai depresszió, és közülük soknak kell azzal szembesülnie, hogy a gyógyszeres, konzervatív kezelés igen kevéssé hatékony. Társadalmunk elöregedésével rohamosan nő a Parkinson- és Alzheimer-betegségekben szenvedők száma is. Sokan érintettek tehát ebben, a betegtől és hozzátartozóitól kezdve a készüléket gyártó cégekig.
