Egyre ritkábban látogatják orvosok a kollégákat - 1. rész
Az országban jelenleg dolgozó 2200–2300 gyógyszerismertetőnek már kevesebb, mint a harmada orvos, a többség egészségügyi főiskolai végzettséggel például az ápolói, gyógytornászi szakmából nyergelt át a gyógyszerismertetésre. A munkatársaknak nemcsak a betegek ellenszenvével, hanem sokszor az orvosok előítéleteivel is meg kell küzdeniük, bár azt maguk is elismerik: olykor valóban van alapja a felkészültségbeli hiányosságokat felhánytorgató orvosi kritikáknak.
A Szegeden megrendezett I. Orvoslátogatói Konferencián egyrészt vezető gyógyszeripari pozícióba került, másrészt az orvoslátogatásból más szakterületekre visszaigazolt szakemberek, házi- és szakorvosok egyaránt elmondták tapasztalataikat a gyógyszerismertetési trendekről. Az Egészségbiztosítási Felügyelet jelentése arra mutat rá, hogy a gyógyszerforgalmazók és az orvosok különféle tevékenységekre kötött szerződéseinek egy része mögött korrupciót gyanítanak, a revizorok szívesen átböngészték volna a bankszámlák forgalmát is.
Tendenciák a gyógyszerismertetésben - Egyre kevesebb orvos megy látogatóba
Egyre kisebb arányban vállalnak gyógyszerismertetői munkát orvosi diplomával; amint a szakmabeliek fogalmaznak, egyszerre van jelen a felhígulás és a specializáció. Az orvosoknak a gyógyszercégek képviselőihez való viszonyulása igen ambivalens: a látogatásokat sokan fontos szakmai kapcsolatként értékelik, ám nem kevesen panaszkodnak a munkatársak felkészültségének hiányosságai miatt. A betegek természetszerűleg mindenkiben ellenséget látnak, aki miatt az egyébként is hosszú várakozás még hosszabbra nyúlik, az orvoslátogatók közelmúltban életre hívott országos egyesületének éppen ezért az az egyik célja, hogy a marketingtevékenység mellett a tudományos ismeretterjesztésben való közreműködés köztudatba ültetésével javítson a foglalkozást űzők megítélésén.
– Tánciskolás, nyuszi, hízelgő vagy sértődős – sorolta rendhagyó kategóriákba a gyógyszerismertetőket dr. Holzinger Gábor, a szegedi I-es belklinika szakvezető főorvosa a Tisza-parti városban megrendezett I. Orvoslátogatói Konferencián, majd az egyes típusokhoz használati utasítást is adott. Ezek szerint a tánciskolás mindig a kályhától kezdi mondanivalóját, csak a betanult szöveget tudja elmondani, s ebben az orvosnak nem is szabad megzavarnia, mert akkor elveszíti a fonalat. A „sértődőssel” sem érdemes vitába szállni, mert rögtön zokon veszi, vele az orvos sohasem lehet eléggé kedves. A „határozott” típus tizenöt centis tűsarkú cipőben érkezik, erősen fog kezet, s igencsak öntudatos; még drasztikusabb nála az „ígérgetős-erőszakos”, aki akár a beteget is rendre inti. Ellentéte a „nyuszi”, aki már a létezéséért is elnézést kér, tanulni jön az orvoshoz, s abban kér segítséget, hogy ki ne rúgják a cégtől. „A főorvos úrnál ezt úgysem tudja jobban senki” – mondja a „hízelgő”, akivel éppúgy jó vigyázni, mint a „barátkozóval”, aki olyan régi közös élményekre emlékeztet, amelyekről biztosan tudjuk, hogy sosem voltunk részesei.
A fórumon jelenlévő gyógyszerlátogatók derűsen fogadták a kategorizálást, bár a szünetben azért megjegyezték: az orvosokról sem lenne nehéz hasonlóan szarkasztikus beosztást kreálni. A fentiektől függetlenül Holzinger Gábor azért igyekezett hangsúlyozni, hogy fontosnak tartja a gyógyszerismertetők munkáját, ami – ha jól csinálják – a friss kutatási adatok, terápiás eredmények és a rendszeres kapcsolattartás révén hozzájárulhat az orvosok szakmai felkészültségének javításához is. A főorvos azzal érvelt: alig van olyan gyógyszer a klinikumban, amiről generációja harminc évvel ezelőtt az orvosegyetemen tanulhatott volna.
– A gyógyszerismertetők és az orvosok találkozásának többnek kell lennie egy kommunikációs gyakorlatnál – vetette fel prof. dr. Wittmann Tibor, a szegedi I. Belgyógyászati Klinika igazgatója, aki elvárja, hogy a forgalmazó képviselője ne csak az általa propagált gyógyszer jellemzőiben legyen otthon, hanem átfogó ismeretei legyenek a terápiákról, cége stratégiájáról és – a generikumok esetén különösen – a gyártási technológiáról is. Amint azt dr. Mester Lajos, az orvoskaron is oktató zákányszéki háziorvos is megerősítette, különösen a „végeken” dolgozó háziorvosokra igaz, hogy az orvoslátogatók jelentik számukra a legélőbb szakmai kapcsolatot, ugyanakkor tanácsos megtartani a három lépés távolságot, s nem megfeledkezni arról, hogy a munkatársak eredményorientáltak – igaz, az esetek döntő többségében gondoskodnak arról, hogy ezt ne felejtse el az orvos.
Felügyeleti tapasztalatok: harc a korrupcióvalAz Egészségbiztosítási Felügyelet (EbF) számos kritikát fogalmazott meg az áprilisban a kormányváltás átadás-átvételi procedúrájához összeállított jelentésében az orvoslátogatói, illetve gyógyszerpromotálási gyakorlatról. Az EbF szakértői úgy vélik, hogy mivel az ismertetői licensz jelentős befizetési kötelezettséggel jár, az egyik leggyakrabban előforduló ismertetési visszaélés a bújtatott tevékenység, s ez legtöbbször úgy történik, hogy kereskedelmi munkatárssá, key account managerré, termékmenedzserré, piackutatóvá „nevezik át” az orvoslátogatók munkakörét. A pénz, illetve egyéb anyagi előnyök juttatását ugyan kizárja a törvény, az EbF ezirányú vizsgálódásai mégis igazolják azokat az aggályokat, amelyek szerint az orvosok és a gyógyszercégek között egyre többször, illetve egyre szorosabb kapcsolat alakul ki. Gyakori például, hogy a gyógyszerészek, orvosok előadások tartására, szűrésekre, piackutatásra, oktatásra szerződéseket kötnek a forgalmazókkal – az EbF gyanúja szerint egyes cégeknél gyakorlat lehet, hogy a felírásösztönzés leplezése céljából fizetnek előadói díjakat a szakembereknek. A szegedi konferencián is elhangzott, hogy az orvosok egy része kifejezetten „pénzes postásként” tekint a gyógyszerismertetőkre. A háttérbeszélgetésekből kiderült, hogy a pénzbőséggel jellemzett fénykorban sok cég számára egyszerűbbnek tűnt a szakmai meggyőzés helyett az anyagi motivációt előtérbe helyezni, s ez elől az orvosok sem zárkóztak el. A keret azonban mára szűkült, bár – amint azt többen egybehangzóan megerősítették – egyes cégeknél ma is rendkívül kreatív könyvelők dolgoznak, s a gyógyszerismertetői látogatás olykor gyakorlatilag a felírt gyógyszermennyiség leltározására szorítkozik. Az EbF több alkalommal csapott már le előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzéseken is. Ilyenkor a revizorok informatikai szakértő segítségével rögzítik a helyszínen talált bizonyítékokat, amelyek egyértelműen megállapíthatóvá teszik a jogsértéseket, továbbá tanúkat hallgatnak meg, megkeresnek kapcsolódó vállalkozásokat. Az EbF jelentése a jogosultságok bővítését is szorgalmazta: azt javasolták, hogy a hatékony ellenőrzés érdekében a felügyeletnek legyen jogosultsága a banktitkok megismerésére is. Egyelőre azonban annyi tűnik biztosnak, hogy az EbF megszűnik, s jogkörei többek között az OEP-hez és az ÁNTSZ-hez kerülnek. Cserháti Péter, egészségügyért felelős helyettes államtitkár az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságában néhány hete többek között azzal indokolta az EbF megszüntetését, hogy az ellátók úgy érezték, hogy a hatóság tevékenysége ellenük irányul. |
