Egyiptomi praktikák

Megoldások betegségre, szeretőre, leprára

Az ókori Egyiptom orvosai nem sokat törődtek a betegségek eredetével és okaival – az etiológiai kérdéseket nagyvonalúan a gonosz szellemek rovására írták. A tünetek kezelése azonban nagyon is foglalkoztatta őket. Az Ebers-papirusz komoly terjedelmet szentel a kenőcsök és tinktúrák gyógy- és szépítő hatásainak. A főzetek alapanyagai között megtaláljuk a szamárpatát, a borjúvért és az agárcombot is.

Időszámításunk előtt 1500 évvel az egyiptomi gyógyfüveseket tekintették a szakma csúcsának. Közülük kerültek ki az uralkodók orvosai Rómától Babilonig, és tanítványaik között olyan hírességek is akadtak, mint Galenus.

Georg Ebers 1873-ban tette közzé a később róla elnevezett papirusztekercset. Egyes források szerint ő maga találta a Luxor melletti Kripták Völgyében, mások szerint egy régiségkereskedőtől vásárolta. Akárhogy is volt, az orvostörténeti kutatások egyik legfontosabb forrásához jutottunk általa.

3500 év – 876 szer

A 18,63 méter hosszúságú és 30 centiméter széles papirusztekercs ezer év orvostörténetét tárja fel. A balról jobbra, kákaszárral és fekete-piros tintával írt dokumentumot a könnyebb kezelhetőség kedvéért 29 töredékre osztották. Összesen 876 gyógykészítményt és több mint 500 növényt sorol fel, amelyek egyharmada ma is használatos gyógynövény (kömény, szennalevél, kakukkfű, lenmag, fokhagyma stb.). A 3500 éves lelet évezredek alatt sem sérült meg, és még az sem ártott neki sokat, hogy a második világháborúban egy kutyaólban rejtegették. Bár egyes fejezetei eltűntek, néhány pedig csak részlegesen maradt fent, az állaga összességében alig károsodott, még a tinta sem fakult ki.