Egyelőre nem sikerült kezelni a krónikus ápolóhiányt
Hogy az alulfizetettség mit is jelent az ellátás szintjén, jól érzékeltetik az ágazati foglalkoztatási adatok, derül ki a Magyar Hang összeállításából.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) korábbi felmérése szerint mindössze 55 ezer regisztrált szakdolgozó van, és 24–25 ezer ápoló hiányzik az egészségügyi ellátás rendszeréből. Magyarországon valamivel több, mint hat ápoló jut ezer lakosra, addig Németországban 12, Svájcban 16. A szakdolgozók átlagéletkora nálunk ötven év körül alakul, s közülük a legtöbben már a szakközépiskola elvégzése után, 17–18 évesen elkezdtek dolgozni, így a nyugdíjba vonuláshoz szükséges negyven év munkaviszonyt 6–8 éven belül elérik. A dolgozók többsége másod-, harmad-, negyedállást is vállal, hogy a családfenntartáshoz elegendő pénzhez jusson, ennek következtében egy év alatt átlagosan 14 hónapnyi munkát végez el egy ápoló.
Irinyi Tamás, a MESZK Csongrád-Csanád megyei elnöke a Magyar Hangnak kifejtette: a szakdolgozók (ápolók, asszisztensek) többsége középfokú képesítéssel rendelkezik, ez alapján a D és E fizetési kategóriába tartoznak, bruttó kezdőbérük 218 ezer, illetve 234 ezer forint, ami nettó 145–155 ezer forintot jelent. De jelentős számban vannak az egészségügyben olyan munkakörök, amelyek a B és C fizetési kategóriába tartoznak, ahol a kezdő bruttó bér 187 584 és 212 ezer forint, ez nettóban 124 600, illetve 141 ezer forint. Ebbe a besorolásba tartoznak például a beteghordók. És nem ők a leginkább alulfizetettek, a szociális ágazatban dolgozók többségére – például az idősotthonok alkalmazottjaira – ugyanis nem vonatkozik az egészségügyi bértábla, esetükben a mindenkori minimálbér az irányadó. Ez jelenleg bruttó 161 ezer, nettó 107 ezer forint.
