Egy vödör hideg víz

Alice Munro: Szeret, nem szeretimages/

Hogy miért oly mérhetetlenül mély és gazdag az angolszász női irodalom, arra nem tudok magyarázatot. Mindenesetre tény, hogy a sor valamikor a 19. század elején kezdődött Jane Austennal meg a Brontë nővérekkel, aztán olyanok léptek a nyomukba, mint Virginia Woolf, Katherine Mansfield, Jean Rhys, Flannery O’Connor, és még sorolhatnánk; aztán a bűnregényírók: Agatha Christie, Minette Walters, Ruth Rendell, Elizabeth George. Szociológiai magyarázat nem állja meg a helyét, hiszen egyikük angol, a másik ír, jön egy amerikai, aztán egy ausztrál, egy dominikai, és így tovább. Így hát a nyelv is csak látszólag közös.
Alice Munro (1932) éppenséggel kanadai, és sajnos éppoly ismeretlen nálunk, mint nagy honfitársnője, a többször is Nobel-díj-esélyes Margaret Atwood. De első magyar kötete (Borbás Mária szép, csak ritkán döcögő fordításában) szerencsére elég friss, eredetileg 2001- ben jelent meg Torontóban.