Egy újfajta szemléletmód

Haldoklók gondozása Kínában

Aki Sanghajban a 35-120-101-es számot hívja, már nem sokat vár az élettől. Ez ugyanis az ottani hospice, a gyógyíthatatlan, végső stádiumban lévő rákbetegek menedékének telefonszáma. Az intézmény 2002 júniusában jött létre, az itteni Xinhua kórház és a Li Ka Shing Alapítvány közös erőfeszítésével. Li Ka Shing egyike a leggazdagabb hongkongi üzletembereknek. Apja tüdőrákban halt meg, s a fiú, közelről látva a betegséggel járó szenvedést, létrehozott egy 12 millió dolláros alapítványt, hogy segítsen a reménytelen állapotú daganatos betegeken. Eddig 22 hospice-t hívtak életre; közülük talán a sanghaji a legismertebb.

Törődni a haldoklókkal teljességgel új szemlélet Kínában, ahol a gyógyíthatatlan rákos betegeket a kezelési lehetőségek kimerülése után többnyire nemcsak hazaküldik a kórházakból, hanem – főként anyagi okokból – nagyjából-egészében le is mondanak róluk. A hospice épp velük foglalkozik, ráadásul teljesen ingyenes szolgáltatást nyújt: mindenekelőtt ellátja a rászorulókat a megfelelő fájdalomcsillapítókkal, orvosi tanácsokat ad, de főként emberként bánik a már „leírt” beteggel.

A sanghaji hospice egyelőre csak fekvőbetegeket ápol, kizárólag az otthoni ellátásra koncentrálva. A hatfős stáb, amely Chen Qiang professzor vezetése alatt tevékenykedik, nemcsak Sanghajban, hanem a közeli Wuxi városban is végiglátogatja a betegeket. A fájdalomcsillapítókat egy tudományosan kidolgozott háromlépcsős szakmai terv szerint adagolják. Legalább ilyen fontos azonban az általuk nyújtott lélektani segítség. Az amúgy teljesen magukra hagyott betegek az orvosi vizit alatt ismét embernek érezhetik magukat: valakinek elmondhatják panaszaikat, aki figyelmesen végighallgatja és megnyugtatja őket. Sokszor már az is nagy öröm a számukra, hogy szóba állnak velük.