Egy szűk kör táplálja a köz pénzével a gyógyszercégeket
A gyógyszerek ártámogatását illetően szűk és szorosan összefonódó kört alkotnak a közszféra dolgozói, s a technológiai értékelésen, beadványokon dolgozó tanácsadó cégek – Lengyelországban. S nálunk?
A gyógyszer-támogatási döntések fontosságáról szólt az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője az egészségügy fenntartható fejlesztésének kérdéseit napirendre tűző konferencián. Kaló Zoltán szerint bár azt tudjuk, hogy mit finanszírozunk, a miértekről azonban meglepően kevés információval rendelkezünk, miközben az egészségügyi technológiai értékelés hivatott a döntések megalapozására.
A nemzetközi árreferencia rendszer miatt a gyógyszerek hivatalos ára Közép-Kelet-Európában nem lehet alacsonyabb, mint a kontinens más országaiban. Amennyiben tehát Németországban azt mondják, hogy egy adott készítményért nem fizetnek többet, mint Magyarországon, Romániában vagy Bulgáriában – miközben a felsorolt helyeken sokkal alacsonyabb az orvosok fizetése, mint Németországban! – akkor a gyógyszer-gyártóknak nincs lehetőségük a nyugat-európainál alacsonyabb áron behozni a termékeiket. Európai „padlóáron” pedig e gyógyszerek nem költséghatékonyak. Az, hogy nálunk az orvosok alulfizetettek, azzal jár, hogy egy korszerű, költséghatékony készítménnyel megelőzött állapot súlyosbodás, vagy egy betegség kivédése sokkal kevesebb megtakarítást eredményez, mint máshol, miközben egy megnyert minőségi életévért is „kevesebbet tudunk fizetni”, mint Nyugat-Európában. Kaló Zoltán úgy véli, hogy nálunk értékükhöz képest túlárazottak a gyógyszerek. Amennyiben értékükön, olcsóbban adnák el nekünk e termékeket, akkor – a referencia árrendszer miatt – Nyugat-Európában is ezt kellene tenniük. Mindebből következően Magyarországon 10-ből 8 gyógyszer nem költséghatékony.
Kihez fordulhat a gyártó Közép-Kelet-Európában, ha gyógyszere nem költséghatékony? Esetleg egészségügyi technológia-értékelőkhöz, de megteheti azt is, hogy alaposan szemügyre veszi az adott országban működő folyamatokat, s persze lobbistákat is kereshet. Az utóbbiakra pedig még akkor is szükség van, ha egy támogatási javaslat túljut az adott állam egészségbiztosítási pénztárán, s a kormány elé kerül…
A lengyelországi gyakorlatról két komoly tanulmány is készült az elmúlt években. Kevésbé meglepő módon maguk a lengyel szakemberek is úgy vélték, a technológiai értékelés kevésbé fontos, mint a személyes kapcsolat. Ugyanakkor igen fontos a közvetítő szervezetek szerepe, a tanácsadóké – ezt a fajta szolgáltatást nem egyszer volt vezető politikusok ajánlják fel –, komoly lobbierőt képviselnek a betegszervezetek, akárcsak a vezető klinikusok. Lengyelországban ez működteti a gyógyszeripari lobbizást. A külföldi szakértők vizsgálat tárgyává tették magát a technológiai értékelést is, amellyel kapcsolatban kiderült: e tanácsadó cégek komoly karrier lehetőséggel kecsegtetik a volt döntéshozókat. S mivel a döntéshozatal kritériumai nem transzparensek, az informális ismeretek igen fontosak ahhoz, hogy egy készítmény ártámogatást nyerjen.
Kaló Zoltán szerint megváltozott a világ. Míg húsz évvel ezelőtt az orvoslátogatói hálózat volt az egyik Achilles-sarka egy-egy gyógyszercég sikerének, mára ez attól függ, ártámogatáshoz jutnak-e készítményei vagy sem. A lengyel tanulmányírók szerint a közszféra dolgozói, s a technológiai értékelésen, beadványokon dolgozó tanácsadó cégek szűk és szorosan összefonódó kört alkotnak.
Nyugat-Európában ugyanakkor nyilvánosan elérhetők a támogatáspolitikai döntéseket megalapozó dokumentumok, a technológiai iroda munkatársai szorosan együttműködnek az egyetemi központokkal, ugyanők fogadják az ipar képviselőit is, mi több, az Európai Unió ma már arra is pénzt ad, hogy működjön az előzetes párbeszéd.
Mi a helyzet Magyarországon? Miközben a régióban nálunk jött létre először egészségügyi technológiai értékelő iroda, csak nálunk lehet e témában mesterképzésre jelentkezni, s működik egy igen erős egészség-gazdaságtani társaság – elérhetetlen az ártámogatási befogadásért jelentkező készítménnyel kapcsolatos technológiai értékelés, s a vele kapcsolatos támogatáspolitikai döntés indoklása is. Vagyis – a szomszédos Szlovákiával vagy ma már Lengyelországgal szemben – legfeljebb arról értesülhetünk, hogy ártámogatást kap egy gyógyszer, a miért azonban rejtve marad. „Úgy osztunk el nagyon sok közpénzt, hogy nem tudjuk, hibásan tesszük ezt vagy sem.”
A hazai technológiai értékelő tanácsadói piac Kaló Zoltán becslése szerint elérheti akár a fél milliárd forintot is. Szereplői döntően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár volt döntéshozói, vagy a technológiai értékelő iroda volt dolgozói. Hivatalosan nem vesznek igénybe külső szakértői segítséget, s nem létezik az a fajta hivatalos találkozási lehetőség a gyártókkal, a konzulensekkel, mint Nyugat-Európában.
A technológiai értékelő irodát a közelmúltban az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézethez csatolták, ami a kutató szerint komoly megújulási lehetőséget jelent, mondván: az OGYÉI a gyógyszer-regisztrálások kapcsán régóta és megbízhatóan működtet egy bizonyítékokon, hatósági funkción alapuló rendszert. Komoly szakmai párbeszédet kellene folytatni arról, hogy miként lenne javítható a támogatáspolitikai döntések szakmaisága és átláthatósága. A támogatáspolitikai döntések elsődleges célja az egészség javítása; ezt a méltányosság és a fenntartható finanszírozás követheti – szögezte le Kaló Zoltán.
