Egy orvos, akit a Nobel-díj szabadított ki a fogolytáborból
Bárány Róbert, az 1914-es orvosi Nobel-díjas alakját is megidézi cikkében a NOL - aki ebben segít nekik, az az unokája, Anders Barany svéd fizikus, a fizikai Nobel-díj bizottság tagja.
„Nagyapját sosem hagyják ki idehaza a ’magyar’ Nobel-díjasok dicsőséglistájáról, de azon túl, hogy a díjat a belső fülben lévő egyensúlyi szervvel kapcsolatos felismeréseiért kapta, nem sokat tudnak róla idehaza. A ’vájt fülűek’ talán azt is hallották, hogy nem tudott magyarul, és hogy egy orosz hadifogolytáborban értesült az elismerésről, melynek kiszabadulását is köszönhette. Azzal azonban talán csak egy-két szakember van tisztában, hogy a várpalotai zsidó családból származó Bárány Ignác már Bécsben született fiának Nobel-díját mekkora megdöbbenés és felháborodás fogadta Bécsben, mondván, mások – mint például Freud – jobban megérdemelték volna a kitüntetést.
Nem véletlen, hogy a már korábbról származó szakmai konfliktusok a hadifogságból 1916-ban hazaérkező orvos elleni támadásokká fajultak. Nem nevezték ki professzornak, és az ellene indult vizsgálat során plágiummal vádolták meg, végül szinte el kellett menekülnie Ausztriából, hogy Uppsalában legyen klinikaigazgató és professzor. Világszerte tisztelték, amerikai és holland tudományos díjakkal ismerték el, de élete végéig kínozta szülővárosának boszorkányüldözése. Még a húszas évek elején is leveleket írt Bécsbe, ügyének felülvizsgálatát kérve. Mindhiába. Később az agy iránt kezdett érdeklődni, de azon a területen már nem volt olyan sikeres. Aztán a harmincas években betegeskedni kezdett, és 1936-ban, hatvanévesen elhunyt. Ma Svédországban nagy becsben tartják emlékét, és a róla elnevezett nemzetközi társaság ülésein Bárány képmásával díszített érmeket adnak orvosoknak, így fül-orr-gégészeknek is – mondta el a nol.hu-n unokája.