Egy lehetséges megoldás

– Az ön személye nem kelt indulatokat sem bal-, sem jobboldalon. Mindegy, miről beszél, hiteles szakértőként jelenik meg a sajtóban. Mi a titka?

– Nekem általában vannak konkrét elképzeléseim, érvekkel meggyőzhető vagyok, de mással nem. Igyekszem a véleményemet úgy kialakítani, hogy megfelelő információt gyűjtök, majd végiggondolom az adott problémát. Ennek alapján akár megalapozott is lehet a véleményem. Ezt követően bárkivel is beszélek, ezt hangoztatom. Előfordult, és ma is megesik, hogy eltérő álláspontot képviselek a főnökeimmel szemben, de szerencsére mindig megengedhettem magamnak azt a „luxust”, hogy elmondhattam a véleményemet és kiállhattam mellette.

– Ennek ellenére ön nyugodt szívvel hajtja végre a kormánykoalíció döntését? Megalapozottnak és bizonyítottnak véli a biztosítási rendszer átalakítását elindító folyamatokat? Hisz a sikerében?
– Hiszek benne, mert különben nem lennék itt. Ha végignézzük az egészségügy finanszírozására fenntartott rendszereket világszerte, nagy sokszínűséget látunk. Ez bizonyítja azt is, hogy nem létezik egyfajta jó megoldás az ellátórendszer kihívásaira. A jelenlegi reform egy a lehetséges megoldások közül. Az egészségügy mai helyzetében a változás elodázhatatlan volt, most mertünk egy nagyot lépni és elmozdultunk a többpénztáras rendszer irányába.

 - Csak kérdés, a befektetők lesznek-e olyan bátrak, hogy merik vállalni a „kormányváltás kockázatát”. A Fidesz jogászai már vizsgálják, milyen kiskapukat rejt a törvény, hogyan táncolhatnának ki belőle, vagy milyen es– zközzel idézhetnének elő olyan szituációt, amely önkéntes távozásra készteti a kisebbségi tulajdonosokat!
– Mindenre van mód, bármit meg lehet tenni, csak annak ára van. Gondoljunk csak a Budapest Airport privatizációjára, amely 200 milliárd adóforintba került. Talán nem innen kellene megközelíteni a kérdést. Ha kiderül erről a rendszerről, hogy jó és működik, csak pártpolitikai okokból nem kellene hozzányúlni.

– Mennyi idő kell ehhez?
– Néhány év biztos. De az nagyon rövid időn, egy-két éven belül mindenképpen világossá válik, hogy a biztosítottak és a szolgáltatók számára az új rendszer nem lesz rosszabb, sőt, ők fogják leginkább megtapasztalni a reform hozta pozitív változásokat (a színvonalasabb szolgáltatást, a kiegyensúlyozottabb gazdálkodást).

– Ez elég idealisztikus elképzelés.
– Lehet, de tény, ha nem működik, mindenképpen meg kell változtatni. Sokan nyilatkoznak a biztosítás reformjáról, erős indulatokat vált ki, hisz most szakítunk egy régi, megszokott rendszerrel. Ennek lesznek nyertesei, de vitathatatlan, hogy vesztesei is. Az átalakítás célja, hogy a betegek mindenképpen haszonélvezői legyenek. Erre az egyik biztosíték az, hogy ebben a törvényben az ellátási csomag tartalma megegyezik a jelenlegivel…
– Ma. De egy kormányváltás esetén a politikusok olyan nagy értékű beavatkozásokat is beilleszthetnek ebbe a csomagba, amely a kisebbségi tulajdonost ellehetetleníti. A jövedelmezőségét, hasznát, érdekeltségét veszítheti. Remélem és hiszem, hogy a felelős kormány nem indulatok, hanem szakmai szempontok alapján mérlegel majd.

– De a rendszer indulása és a következő országgyűlési választások közötti idő nem elegendő a rendszer pozitív változásainak kommunikálására. Márpedig az első évek nem feltétlen csak a sikerekről szólnak. Ön mondta: lesznek vesztesek.

– Mint tudjuk, bármiről ki lehet mutatni az ellenkezőjét is. Személy szerint én például nagyon tartottam a kötelező jogviszony-ellenőrzés januári kiterjesztésétől. Az idei évtől már valamennyi OEP-szerződött szolgáltató köteles ellenőrizni a betegek jogosultságát. Most, amikor beszélgetünk, január 9-én, örömmel nyugtázom, hogy nem bolydult fel az ország emiatt. Holott ennek esélye volt, mert még mindig 400 ezer személyről nem tudjuk, milyen jogviszony alapján jogosult az ellátásokra, illetve jogosult-e egyáltalán. Januártól egyszerűbbé válik a rendszer, mivel az ügyfelek már közvetlenül a megyei pénztáraknál igazolhatják jogosultságukat. Az első héten 6900-an jöttek úgynevezett okirati bizonyításra, voltak, akik esetében a jelentési rendszerben akadt el az adat, de több százan elismerték: valóban nincs biztosítási jogviszonyuk.

 
– A szocialista képviselők módosításai által jelentősen átalakult törvénnyel kritikát megfogalmazó elemzők szerint az egyik legalapvetőbb probléma, hogy a regionális, megyei monopóliumok miatt alig alakul majd ki verseny a pénztárak között.
– A szolgáltatók problémája az, hogy építészeti adottságaik, valamint számos egyéb, a fenntartó, az intézmény menedzsmentje és a betegek oldaláról fennálló beidegződés miatt nagyon kicsi a mozgásterük. Az eddigi lépések fontosak voltak, de tény: ma 30 kilométerenként van egy kórház – ez pedig sok. Mindig azt a kérdést kellene feltenni az adott térségben élőknek: mit szeretnének jobban? Körülbelül 30 kilométerrel többet utazni és jól felszerelt, magas szakmai színvonalon működő kórházban gyógyulni, vagy a helyi és nem feltétlen a leghatékonyabb terápiát alkalmazó intézményben, szegényes körülmények között lábadozni?

– A kormány sikerként könyveli el, hogy pozitív mérleggel zárta a 2007-es esztendőt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Pedig a jogszabályok korlátozó volta miatt egyre több az ellátatlan beteg, ergo: ez a pénz valójában hiányzik a betegellátásból. Ön szerint a „siker” valós vagy kényszer szülte szükség?
– Ebben az esztendőben – a tavalyi évhez képest – 53 milliárd forinttal nagyobb összeget szán a költségvetés az egészségügyi ellátórendszer kiadásaira. A változásokat, az arányokat nehéz nyomon követni, hisz a költségvetés struktúrája változott. De az biztos, hogy az elmúlt években is racionálisabban használhattuk volna fel a forrásainkat, ha a strukturális átalakítások már korábban elkezdődnek. A 2007. évi költségvetéshez képest jelentkező többletforrások is bizonyítják, hogy nem spórolásról van szó, hanem a rendelkezésre álló összeg racionálisabb elosztását, gazdaságosabb felhasználását szeretnénk elérni.

– A kassza mérlegét leginkább a gyógyszertámogatásra fordított keret túllépése billentette negatív irányba. Mi az, ami biztosan tudható a gyógyszer-gazdaságossági törvény hatálybalépése óta?
– Komolyabb elemzést igényelne, hogy megalapozott következtetést vonjunk le a folyamatról. Amit biztosan állíthatunk, hogy a 2006-os esztendőhöz képest dobozszám szerint kevesebb gyógyszer fogyott, de a terápiás napok száma ennél kisebb arányban csökkent. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztás picit eltolódott a nagyobb kiszerelésű gyógyszerek irányába. A háromszáz forintos receptdíj és az új közgyógyellátási rendszer is hozzájárult a forgalomcsökkenéshez. A kassza szempontjából lényegtelen, de úgy tűnik, hogy a generikus készítmények aránya is növekedett: az eddigi 40-ről 45 százalékra. Csak megjegyezném, a „szegény” Németországban tíz kiváltott készítményből hat generikum.

– Ezek szerint hat az orvosokra az, hogy folyamatosan szembesítik őket a gyógyszerfelírási szokásaikkal?
– Van, akiket érdekel, de mivel nem megy élesben a rendszer, egyelőre a többség nem foglalkozik ezzel. A jogviszony-ellenőrzés jó példa a jogszabály hozta kényszerre. A járó- és fekvőbeteg-ellátásban tavaly áprilistól kellett ellenőrizni a jogviszonyt, az ellenőrzést elmulasztók szankcionálása a tervek szerint decemberben kezdődött volna. Ennek megfelelően az intézmények zöme csak novemberben kezdte el vizsgálni a betegek adatait, amikor kiderült, hogy a szankcionálás csak januártól kezdődik, a jogviszony-ellenőrzések száma rögtön lecsökkent. Majd ha közeledünk a nem költséghatékony gyógyszerfelírás szankcionálásához, várhatóan az orvosok is jobban odafigyelnek a gyógyszerfelírásokra. A jelenleg hatályos jogszabály szerint április elsejével indulunk, a januártól felírt gyógyszereket ellenőrizzük majd.

– Miként változik majd az OEP jövőbeni szerepe idén az átalakulás évében és a piacnyitást követően?
– Az első és talán legfontosabb változás az, hogy jövőre a szolgáltatókkal (2009 április elsejétől) már közvetlenül a pénztárak kötnek finanszírozási szerződést. A pénzbeli ellátások is elkerülnek tőlünk. A többi feladatkörünk lényegében megmarad: többek között a jogviszony-ellenőrzés, a TAJ adatbázis kezelése, a gyógyszer-, a segédeszköz- és gyógyfürdőellátás finanszírozása és ellenőrzése. Új lehetőség, hogy jogszabály-kezdeményezőként is felléphetünk. A fejkvótaalapú finanszírozás is új feladat elé állít minket, a kezdetekben a pénztárak folyószámláit is mi vezetjük, illetve erre utaljuk a működési költségvetésüket, és minden hónapban meghatározzuk fejkvótabevételüket és könyveljük kiadásaikat. Ugyancsak mi kezeljük majd az országos kockázati alapot. Sok feladat vár ránk idén és jövőre is.

Tinnyei Mária