Égéssérült gyermekek rehabilitálása
A legtöbb égési sérülés forrázásból és forró tárggyal való érintkezésből származik. A károsodás leggyakrabban a test felszínének körülbelül 20 százalékát érinti és legalább másodfokú mélységű (1 százaléknyi terület körülbelül a tenyerünk bőrfelszínének felel meg).
„Az égéssérülés az egész szervezetet megbetegítő állapot. A legtöbb súlyosan sérült beteg az égésintenzív osztályra kerül. Mivel a sérülés fájdalmas, ezért általában altatjuk a beteget, segítve ezzel a gyógyulást,és nem utolsósorban, hogy csökkentsük a fájdalomérzetet. Emellett állandó megfigyelést, monitorozást igényelnek, valamint a sebek naponkénti átkötését, amelyet ugyancsak altatásban végzünk. Különösen ügyelni kell égett betegnél a felülfertőződés elkerülésére; a nyitott bőrfelület utat engedhet különböző bakteriális vagy gombás fertőzéseknek” – mondta el Dr. Bene Ruzsena a Bethesda Gyermekkórház Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központjának osztályvezető plasztikai sebésze. Az égésintenzív osztályon az esetek nagy részében hosszú időt tölt el a beteg. Nagyon súlyos sérüléseknél az orvoknak nap mint nap életmentő műtétek sorozatát kell elvégezniük. Ha sikerül stabilizálni a beteg állapotát, megkezdődik az akár egy életen át tartó utógondozás, a rehabilitáció.„A betegek ellátása nagyon összetett, költségigényes, a rehabilitációs idő nagyon hosszú, jelentős anyagi terhet ró a családokra, a társadalombiztosításra. Azoknál a betegeknél, akiknek állapota kielégítő az intenzív kezelés után, még közel nincs vége a megpróbáltatásoknak, ugyanis korrekciós műtétek sora következhet, ami igen megterhelő a beteg és a család számára. Ezek a műtétek a legtöbb esetben azonban megkerülhetetlenek, ugyanis a bőr gyógyulása során hegek (húzóhegek) képződnek, amik a végtagokat akadályozzák a megfelelő mértékű mozgásban, nyújtásban. Ezeket műtéti úton lehet korrigálni, kezelni. További nehézséget okoz, hogy az égéssérülés gyakori
szövődménye az izmok és inak összehúzódása; ezt speciális eljárásokkal, műtétekkel, gyógytornával tudjuk kezelni” – osztotta meg tapasztalatait Dr. Bene Ruzsena.
A sérülést elszenvedő gyermek lelki megpróbáltatásairól sem szabad megfeledkezni. A testkép – és így sok esetben az énkép is – megváltozik, és még a legjobb plasztikai eljárások mellett is nyoma marad az égésnek. „A fizikai állapot javítása mellett a lelki segítségnyújtásra is nagy szükség van. Az új, sérült külső feldolgozásában pszichológus, szociálpedagógus, lelkigondozó segít a betegnek és családjának egyaránt. A legtöbb ilyen sérült alacsony szociokulturális közegből érkezik, ahol a gyermek visszafogadása a családba sok esetben gondot jelenthet. Így a rehabilitáció során többek között az is feladat, hogy segítsük a gyermek visszailleszkedését a megszokott környezetébe, közösségébe” – tette hozzá Dr. Bene Ruzsena.