Dzsinn a palackban

Öt szék látható a Madách Kamara színpadán. Egymás mellett állnak az üres térben, a nézőtér felé fordítva. Öt színész játssza az előadást, ülve. Időnként eltávoznak a sötétség leple alatt. Mire kivilágosodik, már újra ülnek. Ugyanott vagy másutt. Ez az állandó kép kíséri végig a produkciót, Ronald Schimmelpfennig Az arab éjszaka című darabját.

Egyszer szembeszökő változás történik. Az egyik széken közönséges, zöld üveg áll. Egy konyakos palack. Mácsai Pál székén. Mácsai most a színpad fekete hátterében lebegő, hatalmas Hold-korong előtt áll. Elfoglalja a Hold egy részét. Saját testével árnyékként terül rá. Misztikus, fekete figura, kalapban. Szürreális látomás. Vajon mit jelent? Elvágyódást? Álmot? Irreális létet? És miért van Mácsai helyén palack?

Mácsai tulajdonképpen a palackban van. Nem is ő, hanem az általa játszott figura, akit szerepe szerint Peter Karpatinak hívnak, így, ékezetek nélkül, és anélkül, hogy a darabban egyetlen egyszer is kimondanák a nevét. (Ellentétben a többi szereplőével.) Peter Karpati, akit a szerző Kárpáti Péter magyar drámaíróról nevezett el, csak a színlapon fordul elő anyakönyvileg bejegyzett nevén. Miért neveznék nevén, amikor egyedül van? Ki nevezhetné nevén, ha nem találkozik senkivel? Illetve az egyetlen, akivel találkozik – egy nő – éppen alszik? Peter Karpati úgy kerül a palackba, hogy észre sem veszi. Megcsókolta az alvó nőt, s hogy erőt merítsen hozzá, húzott egyet a konyakosüvegből. Aztán már benne is volt. Mint a mesében. Talán csodát várt, és a csoda megtörtént. Fordított csoda, ami csak egy értelmiségivel történhet meg. A mesében a szellem kiszabadul a palackból, és csodát tesz. Itt a szellem vár csodát, és „beszabadul” a palackba. Az Ezeregyéjszaka meséinek fonák csodája történik meg egy tízemeletes lakótelepi toronyházban.