Drogstratégia: a nagyon kicsi halakra is lecsapnának
Ne csak azt büntessük, aki csomagtartószámra hordja szét az ecstasyt – mondja Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ifjúsági főosztályának vezetője aNépszabadságnak adott interjúban.
Szerinte az eddigi drogpolitika megbukott, a dílerek egy része magát fogyasztónak feltüntetve csúszik ki a törvény kezei közül.
– Októberben a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság ülésén azt mondta a civil delegáltaknak, hogy marad a 2009 végén elfogadott nemzeti drogstratégia és a drogkoordinátor, Portörő Péter. Decemberben ugyanitt bejelentette, hogy a drogstratégiát vállalhatatlannak tartják, új stratégia készül, Portörő Pétert és három munkatársát pedig felmentik. Mi változott meg két hónap alatt?
– Tévesen, azt is mondhatnám, hogy csúsztatásokkal került nyilvánosságra ez a történet. Az októberi ülésen megkérdezték tőlem, hogy jelenleg mi a helyzet. Erre válaszoltam azt, hogy a stratégia érvényben van és Portörő Péter vezeti a kábítószer koordinációs osztályt. Nem mondtam, hogy ez a jövőben is így lesz. Október közepén még éppen csak felállt a minisztériumi struktúra, felelőtlenség lett volna hosszú távú kijelentéseket tenni. Szó sincs tehát arról, hogy két hónap alatt megváltoztattuk az álláspontunkat. A nemzeti drogstratégia már 2009-es elfogadásakor is csak az akkori kormánypártok szavazatával ment át. A mostani kormány kábítószer-megelőzéssel foglalkozó politikusai minden fórumon kijelentették, hogy a stratégia nem azt képviseli, amit ők szeretnének.
– A civilekkel való kapcsolatot tovább rontotta, hogy december végén a minisztérium kiadott egy meglehetősen éles hangvételű közleményt, amely szerint az eddigi politika „kedvezett a liberalizáció mellett elkötelezett holdudvarnak, egy szűk megélhetési lobbinak és azoknak, akik hasznot húznak a nem tiltott, de egészségre ártalmas szerek, sok esetben kábítószerek forgalmazásából”.
– Azok a civil delegáltak, akik kivonultak az ülésről és akikre a közlemény utalt, meszsze nem fedik le a teljes civil oldalt. Négy civil delegáltról van szó, akiket 23 civil szervezet képviselője választott meg, de ennél jóval több szervezet foglalkozik kábítószer-megelőzéssel. Sok olyan jelzés is érkezett hozzám, hogy szakemberek egyetértenek a lépéssel és várják az új stratégiát. Annál is inkább, mert a korábbi létrejöttét megelőző, sokat emlegetett egyeztetés távolról sem volt széles körűnek nevezhető. Tehát nem mondanám, hogy nyilatkozatunk a civil társadalom egészére vonatkozna. Szerintem sem sértő, sem vádló, sem személyeskedő nem volt. A leghangosabban egyébként egy olyan személy tiltakozott ellene, aki a Kendermag Egyesület egyik alapítója, vagyis olyasvalaki harcol a kábítószer ellen, aki a legalizálás mellett tüntet. Szerintem a kettő együtt nem megy. A szakmai egyeztetésre mindenkit, aki nem háborúzni, hanem tenni akar és elkötelezett a drogok elleni küzdelemben, örömmel várunk. Lesz társadalmi egyeztetés is, például az egyházakkal, nagycsaládosokkal.
– Miért tartják vállalhatatlannak a stratégiát?
– Eleve nem bölcs dolog, hogy egy minden társadalmi elfogadottságát elvesztett politikai erő még meglévő parlamenti többségét kihasználva bebetonozza tíz évre az irányt, miközben már a szavazáskor lehet tudni, hogy az ellenzék azt nem tartja elfogadhatónak. A drogpolitika, ami az elmúlt években működött, megbukott. Három dolgot említenék, amit semmilyen szakember nem cáfol: Magyarország tranzitországból célország lett, az első szerhasználat időpontja egyre lejjebb csúszik, most már 14-15 éves korra, és a hepatitis B- és C-fertőzések száma rohamosan nő. A statisztikák többsége romlik, tehát új drogpolitika, új stratégia kell.
– De az elmúlt évek drogpolitikája a 2000-ben, az első Orbánkormány alatt elfogadott és 2009-ig érvényben lévő stratégián alapult. Az ön által vállalhatatlannak nevezett stratégiát csak 2009 végén fogadták el, és cselekvési terv híján nem is hajtották érdemben végre!
– Az, hogy volt egy elfogadott stratégia és hogy milyen lépések történtek a gyakorlatban, nem fedi egymást. Az elmúlt évek drogpolitikája liberális, megengedő gondolkodáson alapult, még ha a törvények szintjén ez teljesen nem is jelent meg, mert ezt a stratégia nem engedte. A 2000-es stratégia csak a vázát adta a dolgoknak, a konkrét lépéseket az akciótervek tartalmazták, melyekben a fő hangsúlyok áttevődtek az ártalomcsökkentésre. Ez megbukott, ezért szükséges az eddigi drogstratégia megváltoztatása.
