2024. május. 15., szerda - Zsófia, Szonja.
hirdetés

Drágán vett szakma a pszichológusé

A pszichológusképzés anomáliáiról és az ebből fakadó problémákról írt tanulmányt a Fordulat folyóirat Kritikai pszichológia – Lélek és kapitalizmus című számába Kiss Kata Dóra. A Népszava beszélget vele.

Már a pszichológusképzésben kódolva vannak a rendszerszintű problémák: a diplomások magánpraxisba menekülnek, hogy további képzéseiket vagy a diákhitelüket finanszírozni tudják. Az állami szféra nem vonzó, kevés a státusz, alacsony a fizetés, a terhelés óriási, a legelhivatottabbak is a kiégést kockáztatják. A magánellátást csak a tehetősebb városi középosztály tudja igénybe venni, miközben egész régiók és társadalmi rétegek esnek el a mentális megsegítés lehetőségétől, ami más módokon (addikció, depresszió, s ezek miatt kialakuló betegségek) sokszorosan terheli meg az egészségügyi ellátórendszert. A pszichológusképzés anomáliáiról és az ebből fakadó problémákról írt tanulmányt a Fordulat folyóirat Kritikai pszichológia – Lélek és kapitalizmus című számába Kiss Kata Dóra, írja a lap, jelezve: a pszichológusról az emberekben élő kép jórészt a terapeu­tát fedi le.

Kiss Kata Dóra, a Pécsi Tudományegyetem doktorjelöltje több képzőhely hallgatóival folytatott, fókuszcsoportos kutatásai során sokan említették a Terápia sorozatot, Csernust, Vekerdyt, mint akik elindították bennük az érdeklődést a szakma iránt. Legtöbben nem kutatónak vagy akadémikusnak mennének, hanem a segítő szakmát választanák, és már 16-17 évesen ehhez igazítják az érettségiket, különórákat. Azt gondolják, ha elvégzik az egyetemet, szakember lesz belőlük. Csakhogy már ebben van egy csavar – világít rá a kutató. – Mert míg például az orvostanhallgatóknál hatéves az általános képzés, és mindenki tisztában van azzal, hogy utána rezidensnek kell mennie, a pszichológia szakon osztott a képzés, alap- és mesterszakra. A hároméves alapszak (BA) viselkedéselemző diplomát ad, ilyet az intézmények nem is keresnek. Persze el lehet ezzel helyezkedni egy multinál HR-menedzserként. 

Aki komolyan gondolja, hogy te­ra­peu­tának áll, továbbmegy mesterképzésre (MA). Itt már lehet szakosodni, például gyerek-, sport- vagy munkapszichológia vonalon, egyeteme válogatja. „A következő csavar, hogy ha ez is megvan, az még mindig nem elég. A diploma nem igazol olyan gyakorlati tudást, amire a befogadó intézmények, a munkáltatók vágynak. Ezért jöhet még újabb 2-4 év szakképzés, rettentően kevés államilag finanszírozott hellyel, és a kizárólag önköltséges, módszerspecifikus képzések (egy féléves, akkre­ditált kognitív viselkedés- vagy mind­ful­ness­te­rapeuta-képzés ára ne­gyedmillió forint). Utóbbiaknak ma már hatalmas a piacuk, és ha megnézzük egy pszichológus honlapját, látjuk, milyen extraképzéseket végzett el, amiből azt gondolhatjuk, hogy ő jó szakember, akihez szívesen fordulnánk. Csakhogy ezek újabb évek, újabb sok százezres befektetések” – magyarázza a kutató. Ezért adták Csabai Mártával jegyzett tanulmányuk címének az idézetet: „Ez egy olyan szakma, amit megvásárolsz magadnak.

A teljes cikket ITT olvashatja

(forrás: Népszava)
hirdetés

Könyveink