Drágán fizetünk a torz diétáért

A szénhidrátszegény, fehérjedús diéta fokozza a kardiovaszkuláris halálozás kockázatát – derült ki egy vizsgálatból. Lehetséges, hogy egy népszerű étrend ennyire kedvezőtlenül befolyásolja bárki életkilátásait? Amerikai becslés szerint a munkahelyeknek csak 2000-ben mintegy 56 milliárd dollárba került az elhízás, mert a kövérek rosszabbul dolgoznak, az általuk használt bútorok és munkaeszközök hamarabb tönkremennek, egészségügyi ellátásuk viszont többe kerül a megfelelő súllyal élőkénél. Nem véletlen, hogy sok fogyókúrát kidolgoztak – saját gyűjteményemben 147- féle szerepel –, és a legnépszerűbbek éppen a szénhidrátban szegény, fehérjében gazdag diéták, mert a hétköznapi tapasztalás és a rövid távú tudományos vizsgálatok egyaránt azt mutatták, hogy a testsúlyt ezekkel lehet a leggyorsabban csökkenteni. Az ilyen étrendre vonatkozó, hosszú vizsgálatok azonban egyelőre hiányoznak – sok az elmélet, ám kevés az adat.

Attól halunk, amit eszünk?

A tizenöt éve Svédországban kezdett és áprilisban publikált felmérés (J Intern Med 2007;261:366) eredményei ezért igen fontosak. Kiderült belőlük: minél kevesebb szénhidrátot és minél több fehérjét fogyaszt valaki, annál nagyobb a halál kockázata. Ha a tízpontos skálán mért szénhidrátbevitel öt ponttal eltért, az összmortalitás 11, ezen belül a szív- és érrendszeri halálozás 37 százalékkal különbözött.
   Szintén pár hete jelent meg Christopher D. Gardner és munkatársai közleménye (JAMA 2007;297: 969–977), akik négyféle, az Egyesült Államokban népszerű étrend – az igen kevés szénhidrátot tartalmazó Atkins és Zone, a zsírban szegény, de szénhidrátban gazdag Learn, illetve az igen sok szénhidrátot és igen kevés zsírt tartalmazó Ornish – eredményességét és általános hatását hasonlították össze. Egy év után azok a hölgyek szabadultak meg a legtöbb kilótól, akik az Atkins szerint étkeztek. A másik három étrenddel is fogytak, de eredményeik között nem volt statisztikailag értékelhető különbség. Az Atkins szerint fogyókúrázók trigliceridértékei jobbak voltak a zoneosokénál, jobb volt a HDL-vérszintjük, mint az Ornishsal, és az Atkinsétrend vérnyomáscsökkentő hatása is szignifikánsan kifejezettebb volt a többi diétáénál. Gardner szerint „ez nem azt jelenti, hogy mindenkit Atkins-diétára kell fogni”.
   Egy másik kutató, Gary Foster (Temple University, Philadelphia) szerint „a kevés szénhidrátot tartalmazó étrend nem lehet olyan veszélyes, mint egyesek állítják”. Két évre tervezett, hasonló vizsgálata jelenleg is folyik, a svéd vizsgálatnál lényegesen rövidebb idő feldolgozásával, de lényegesen szorosabb étrendi követéssel.
   Az ellentmondó adatok azt jelzik, hogy a fogyókúra során a kövér, de alapjában véve egészséges emberi szervezet sok mindent kibír, de hosszú időn át torz arányon tartva az alapvető élelmiszereket – szénhidrát, fehérje, zsír – sok, váratlan kockázattal kell szembenézni. Egyelőre nem tudunk megfelelően kontrollált tanulmányról, amely arra utalna, hogy a maximum 30–30 százalék fehérjét és zsíradékot, továbbá legalább 40 százalék szénhidrátot tartalmazó, változatos – napi 400 gramm zöldséget és gyümölcsöt, hetenként kétszer-háromszor halat, napi egykét deci bort is magában foglaló – étrend kedvezőtlenül befolyásolná bárkinek az életkilátásait.