Doug Liman: Mr. és Mrs. Smith

Házaspárbaj

„Hatalmas űr képződött közöttünk azokból a dolgokból, amelyeket nem mondunk ki egymás előtt” – panaszkodik a férje oldalán ülő Jane Smith a házassági tanácsadónak. „Hogy is hívják az ilyesmit?” – keresi a szót a nem mindennapi asszonyka. „Házasságnak” – vágja rá a tanácsadó. Kovácsék házassága azonban nem hétköznapi életközösség, legalábbis – paradox módon – addig a pillanatig nem az, amikor fegyvert ragadnak egymás ellen.
Az álomgyári álompár, Angelina Jolie és Brad Pitt címszereplésével készült Mr. és Mrs. Smith nem minden filmtörténeti előzmény nélkül (A Prizzik becsülete, A rózsák háborúja, Két tűz között) készült akcióvígjáték, és nemcsak hogy számtalan korábbi alkotáshoz hasonlatos, de maga is egy hasonlat, jobban mondva egész filmen átvonuló metafora, miszerint allegória. Az öt éven keresztül kölcsönös inkognitóban élő bérgyilkos- házaspár története ugyanis tányérok és alátétek helyett golyószórókra és vállról indítható rakétákra hangszerelt házasság-metafora, avagy rendhagyó konfliktuskezelési útmutató. Doug Liman gyakorlott játékos mind csípős humorú vígjátékok (Nyomás!), mind kőkemény akciófilmek (A Bourne-rejtély) rendezése terén, és itt most mindkét műfajban szerzett tudását megcsillogtatja. Kovácsék külvárosi kisvilága (takaros kertváros, ízlésesen berendezett ház, vacsora hétkor) bármilyen történet kiinduló színhelyéül szolgálhatna, a házastársak közötti „unott feszültség” azonban itt idővel – ha nem is fekete, de – szürke humorba, majd tömény akcióba fordul át: amikor a két profi bérgyilkos kölcsönösen egymás likvidálását kapja parancsba, kissé felborul az amúgy is labilis családi béke.