Diszkriminálják az idős betegeket?

Tavaly októberben egy televíziós műsorban Kopp Mária elmesélt egy történetet: egy orvos azért kapott fegyelmit, mert idős betegét drágán kezelte, és ezzel megszegte az intézet „takarékossági” szabályait. A neves magatartás-kutató professzor utóbb kérdésünkre sem említett konkrét nevet és intézményt. Ugyanakkor számos, a neve elhallgatását kérő orvos elmondja, hogy mindez nem példátlan a hazai kórházi gyakorlatban. Vagyis: ha ez nem is nyílt gyakorlat, mégis sokszor előfordul, hogy a beteg kora fontos szemponttá válik a terápia kiválasztásában.

 

Matkó Ida aneszteziológus, a betegjogvédelemmel foglalkozó Szószóló Alapítvány alapítója személyes élményét idézi példaként. Sógornője hetven múlt, amikor agyvérzéssel a szegedi belgyógyászati klinikára került. Az asszony mozdulni alig tudott, de beszélni még képes volt. Az őt látogató rokonok csak napokkal később vették észre, hogy a rendszeresen szedett gyógyszerei közül az egyiket nem kapja. A kezelőorvost Matkó Ida még szakmabeliként is csak nehezen tudta telefonvégre kapni. Ő aztán végül is elmondta, hogy abban az intézményben azt a bizonyos gyógyszert az intézetvezető utasítására a 65 év feletti betegek nem kaphatják.

 

Bár a hazai sajtó időről időre ad hírt ellátatlan betegekről, egzakt módszerekkel mégsem igazolható, hogy bárki is az életkora miatt nem kapott volna meg valamilyen kezelést. Pedig van ilyen. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szervezett, Az emberhez méltó halál címmel megrendezett konferencián Élő Gábor, a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának igazgatóhelyettese az újraélesztés meg nem kezdését, illetve az annak abbahagyásával kapcsolatos orvosi attitűdöket vizsgáló kutatása alapján állította: a kezelések korlátozása mindennapos gyakorlat az orvoslásban.

 

De egyéb jelek is vannak. Egy még be nem fejezett, a WHO támogatásával zajló vizsgálat adatai szerint az infarktussal kórházba kerülő, 70 év feletti betegeknél sokkal ritkábban végeznek katéteres szívkoszorúér-tágítást, mint a fiatalabb betegeknél. 2008-ban a 70 évnél fiatalabb infarktusos betegek 70–80 százalékánál elvégezték a beavatkozást. Ugyanezt a kezelést a hetvenévesnél idősebb férfiaknak az 50 százaléka, a nőknek csak a 40 százaléka kapta meg. Nyolcvan felett az arány még rosszabb, akkor már csak a férfiak 30, a nőknek 20–25 százaléka jutott a terápiához. Az adatokhoz Belicza Éva kutató hozzáfűzte: további elemzésre volna szükség annak eldöntésére, hogy a terápia alkalmazásában, pontosabban elhagyásában valóban a betegek kora vagy más egyéb okok játszottak-e közre. Könnyen lehet, hogy az infarktussal bekerülők katéteres koszorúér-tágítása ellenjavallttá vált a páciens egyéb betegségei miatt, vagy túl nagy kockázattal járt volna.

 

Az orvosi ellátás és a kor közötti összefüggésekre figyelmeztetnek egyes adatok az Egészségmonitor Kft. és az Egészségbiztosítási Felügyelet közös jelentésében is. Ebben az áll, hogy a kor előrehaladtával mind súlyosabb keringési és daganatos betegeket gyógyítanak az egyre költségesebb terápiákkal, ám 45 év felett a kezelések átlagértéke jelentősen csökken. Az is látszik, hogy a fiatalabb betegek feleannyi időt töltenek kórházban, mint az idősebbek, de mindez csak 75 éves korig igaz – az ennél idősebbek ápolási ideje már drasztikusan csökken. Az elemzés egyik készítője, Vitrai József, az Egészségmonitor Kft. ügyvezetője szerint mindebből mégsem állítható, hogy a gyógyításban bárki kor alapján szelektálna. Ehhez sokkal több aprólékos és a különböző adatbázisokban rendelkezésre álló adatoknál is pontosabb információ kell. Ilyet azonban egyelőre nem gyűjt senki.
 

Forrás: Danó Anna, Népszabadság Online