Depresszió és dialízis

Csak segítséggel képes az alapvető önellátásra a hazai dializált vesebetegek jelentős része – egyebek között ez derült ki a Semmelweis Egyetem Pszichonefrológiai Munkacsoportja által végzett országos felmérésből. A dializált betegek pszichés és szociális állapotáról a Magyar Nefrológiai Társaság Rehabilitációs Bizottsága vezetőségének felkérésére készült tanulmány.

Szakmai levélben hívták fel a figyelmet a hazai vezető nefrológusok a vese egészségének fontosságára a Vese Világnapja alkalmából. Céljuk a krónikus vesebetegségek okozta kardiovaszkuláris kockázat csökkentése, a vesebetegségek korai felismerése és kezelése.
    Hazánkban a diabétesz és a hipertónia okozta vesekárosodás ma mintegy félmillió felnőttet érint, a becslések szerint 2015-re a világon 36 millióan szenvednek majd krónikus vesebetegségben. Az évtizedeken át tünetmentesen előrehaladó kórkép sokszor csak az utolsó stádiumban okoz olyan panaszt, amely alapján felismerhető az akkor már megállíthatatlanul romló, s rövid idő alatt teljes mértékű (végstádiumú) veseelégtelenséghez vezető elváltozás. A vese funkcióinak egy részét ilyenkor csak a dialíziskezelés pótolhatja.
    A dializált betegek – jórészt súlyos betegségük következtében – igen nehéz családi és szociális helyzetben élnek, alapvető anyagi és megélhetési gondokkal küszködnek, depressziósak, életminőségük rossz – összegezte a Semmelweis Egyetem Pszichonefrológiai Munkacsoportjának felmérését prof. dr. Túri Sándor, a Magyar Nefrológiai Társaság elnöke februárban, az I. Országos Pszichonefrológiai Konferencián.
    Az 56 műveseállomás 4321 dializált betegének 83 százaléka által kitöltött kérdőívből kiderült, hogy 46 százalékuknak nincs családja, 18 százalékuk egyedül él. Iskolázottságuk elmarad az átlagostól; a betegek csaknem fele 8 vagy annál kevesebb évet töltött iskolában és csupán egytizedük diplomás. Rossz anyagi körülményeiket mutatja, hogy 37 százalékuk havi bruttó jövedelme 50 000 forint alatti, 21 százalékuk komoly megélhetési gondokkal küszködik. Csupán 7,2 százalékuk havi jövedelme lépi túl a bruttó 100 000 forintot. A 65 év alattiak 12 százaléka dolgozik: teljes munkaidőben 4, részállásban 5,4 százalékuk, míg 2,6 százalékuk csak alkalmi munkát tud vállalni. Gyógyszerköltségeik viszont jelentősek: 55 százalékuk 4–12 ezer forintot hagy havonta a patikában, 29 százalékuk ennél is többet. Körülbelül negyedük vallotta be, hogy anyagi okok miatt nem mindig váltja ki a recepteket.
   Egészségi állapotukat jól jellemzi a hospitalizációs arány: 2006-ban csupán harmaduk nem feküdt kórházban, míg 26 százalékuk legalább háromszor. Jelentős részüknél áll fenn súlyos társbetegség: 30 százalékuk diabéteszes, 18 százalékuk anamnézisében szerepel szívinfarktus, egyötödük szenved maradandó idegrendszeri károsodástól. Közel egytizedüknél hajtottak végre valamilyen végtagcsonkoló műtétet. Közepes vagy súlyos fokú mozgáskorlátozottság 44 százalékuknál áll fenn, ugyanekkora a közepes vagy súlyos látáscsökkenés aránya, 17 százalékuk pedig halláskárosodott. A betegek csaknem fele önmaga ellátásában is akadályozott. Mindezek fényében nem meglepő, hogy 46 százalékuk említ depresszióra jellemző tüneteket.
    Elgondolkodtató, hogy míg az egészségbiztosító milliárdokat költ e betegek világszínvonalú, életfenntartó dialíziskezelésére, nem jut pénz arra, hogy a betegek életminőségét alapvetően befolyásoló pszichoszociális problémáival szakemberek foglalkozzanak, hogy komplex rehabilitációval javíthassunk a vesepótló kezelésre szoruló betegek állapotán – nyilatkozta lapunknak dr. Kiss István, a nefrológia és művesekezelés országos szakfelügyelő főorvosa.

GFR-értéket minden laborleletre!

 Világszerte évente 12 millió halálesetben van szerepe a veseelégtelenségnek, de ez a szám a hipertónia és a diabétesz rohamos terjedése miatt várhatóan dinamikusan nő a következő évtizedben. Az előrejelzések szerint a fejlett országokban megduplázódik a dialízisre és transzplantációra szorulók száma. A költségek világszinten várhatóan meghaladják majd az 1000 milliárd dollárt (a mintegy 200 000 milliárd forintot). A súlyos anyagi terheket sejtető helyzet megoldásához vezető úton a hazai nefrológusok nagy előrelépést jelentettek be: a veseműködés jelenleg legjobb általános jelzőjének tartott GFR-érték kiszámítását (lásd Medical Tribune 2007/3. szám, 11. oldal) az idei évre sikerült hazánkban egységesíteni. A tervek szerint az értéket ezentúl automatikusan feltüntetik minden laborleleten. Ezzel minden szakés háziorvosnak lehetősége lesz a panasz- és tünetmentes veszélyeztetettek felismerésére.