Cukorbetegség és inkontinencia

A 7. éve zajló Cseppnyi Önbizalom Program keretében, az idei évben több mint 1600 praxis egyidejű részvételével elkészültek a legfrissebb felmérések eredményei. A válaszadók átlagéletkora 63,9 év volt, a válaszadók kétharmada a 60 év feletti korosztályból került ki, és háromnegyedük nő volt. Ez az eloszlás megfelel a betegség előfordulási gyakoriságának.

A megkérdezettek mintegy egytizede (9,71%) számolt be kifejezett és súlyos vizelettartási gondokról („fél-, egyóránként ismétlődő a vizeletürítés”), azonban ennél sokkal többeket érintett az a gond, miszerint normál körülmények között a beteg tudja tartani a vizeletét, de ha vizelési inger jelentkezik, akkor szinte képtelen azt visszatartani, így sokszor a legközelebbi mellékhelység is túl messze van számára.

A megkérdezettek közel fele (49,36%) válaszolt úgy, hogy nála előfordul ez a probléma, de képes késleltetni a dolgot kb. még egy fél óráig, azonban a válaszadók 20 százaléka képtelen visszatartani a vizeletét az inger jelentkezésekor.

Összességében a felmérésben válaszadók több mint háromnegyedéről (79%) elmondható, hogy enyhe, közepes vagy súlyos vizelettartási problémával kénytelen együtt élni. A megkérdezettek mintegy fele küzd kisebb mennyiségű csöpögő vizelettel, kevesebb, mint egynegyedük közepes, és 5% súlyos vizelettartási gonddal él együtt. Az öregedés és a női nem azonban csupán az egyik rizikófaktor, emellett számos más tényező, pl. fertőzések, életvitel, életesemények, túlsúly vagy akár krónikus betegségek is okozója lehet az inkontinenciának.

A válaszadók legnagyobb része (39,79%) cukorbetegségről számolt be, mint fennálló kockázati tényezőről/kísérőbetegségről.

A 2. leggyakoribb kockázati tényező a gyakori köhögés és a tüsszentés, mint kiváltó ok volt, amit megkérdezettek több mint negyede (28,52%) jelölt meg és egy jól ismert rizikófaktor. (Az ún. stressz inkontinencia kiváltó tényezője – pl. amikor tüsszentéskor akaratlanul is elcsöppen a vizelet.) Sokaknál szerepelt még az elhízás (válaszadók 23 százaléka) és a visszatérő húgyuti fertőzés (válaszadók 16,4 százaléka), mint kockázati tényező, amik szintén az inkontinencia jól ismeret és dokumentált kockázati tényezői.

A 2-es típusú cukorbetegség esetén a betegséget sokszor csak akkor diagnosztizálják, amikor már előrehaladottabb állapotában van, ezt lassan gyógyuló sérülésekből, gyakori Candida- vagy húgycsőfertőzésekből, illetve bőrviszketésből vagy szemfenék károsodásból lehet megállapítani. Kevésbé ismert tény, hogy a cukorbetegségben szenvedőknél magasabb arányban fordul elő a vizelettartási zavar is (az ún. túlfolyásos inkontinencia). E tünetekért a diabétesz szövődményeként kialakuló idegkárosodás (diabéteszes neuropátia) tehető felelőssé, mivel a betegek vagy nem érzékelik, ha már tele van a hólyagjuk, vagy nem tudják megfelelően irányítani a vizelést visszatartó izmokat.  A húgyhólyag ilyenkor nem képes maradéktalanul kiüríteni a vizeletet és a hólyagkapacitáson felül, a hólyagban összegyűlt vizelet cseppekben, akaratlanul távozik. A visszamaradó, pangó vizelet pedig a (makacsul visszatérő) húgyúti fertőzés táptalaja lehet.

Azonban nem kell tétlenül várni, mi is sokat tehetünk az inkontinencia elkerüléséért. Rendszeres mozgással, megfelelő életmóddal és táplálkozással, célzott tornagyakorlatok rendszeres végzésével nagy lépést tettünk az inkontinencia megelőzése felé is. A már kialakult idegkárosodás nem visszafordítható folyamat, ilyenkor kevésnek bizonyul az életmódváltás, megfelelő, minőségbiztosított betegúttal és ellátással azonban enyhíthetők a tünetek.  Ehhez fontos, hogy a beteg időben felismerje a problémát, időben forduljon orvoshoz és ott megfelelő tájékoztatást és kezelést kapjon!

A vizelettartási problémákkal küzdőket szolgálja az idei évben szakorvosi szintre is kiterjesztett Cseppnyi Önbizalom Kontinencia Betegedukációs Program, aminek célja a betegutak optimalizálása, a betegközpontú, egyénre szabott ellátás kialakítása, a gondozás fenntarthatóvá tétele.