Csúcsra értek: minden szívnek találnak új helyet

A beszélgetésben szót ejtettek arról is, hogy a szóban forgó esetet Merkely miért is tartja önmagán túlmutatónak: „ez úttörő esemény volt, hiszen a donoraktivitás nagy mértékben meghatározza, hány szívátültetést lehet végezni. Magyarországon csaknem háromszázezer ember él szívelégtelenséggel, akiknek csaknem mindegyike előbb vagy utóbb eljut a végállapothoz, amikor már csak a műtét segíthet. Mi elértük a maximum állapotot, csaknem harminc szívátültetést végzünk évente, és szinte nem utasítunk vissza donorszervet. Mindezek tekintetében jól látható, hogy vannak határok, ám a végleges műszívbeültetés ezeket a korlátokat megszüntetheti” - mondta.

Kitértek arra is, hogy a fejlesztők miért adták fel a pulzáló műszívekkel való kísérletezést: „A régi típusú szerkezetek, pél­dául amiket a testen kívül helyeztek el, igyekeztek visszaidézni a szív összehúzódásaival járó munkát. Ám kiderült, hogyha a külső eszközök utánozzák ezt a mozgást, akkor a vörösvérsejtek károsodhatnak, illetve a vérlemezkék összecsapódhatnak, és vérrög keletkezhet. A közelmúltban beültetett műszív átlátszó volt, tehát a műtét közben folyamatosan ellenőrizhettük, nem képződik e belül véralvadék. Aki ezt kitalálta, zseniálisan tette. Úgy gondolta, ha már egy motorral helyettesítjük a szívet, nem kell biztosítani az összehúzódó mozgást, sokkal inkább folyamatos áramlást kell előidézni, mivel ez nem okoz kárt a vér alakos elemeiben – idézi Merkely Bélát a magyarhirlap.hu.