Csokoládé és kokalevél

A testi és a szellemi teljesítőképesség felerősítésének vágya szinte egyidős az emberiséggel. Már a törzsi társadalomban élő ősember is szívesen használt olyan növényi, állati vagy ásványi eredetű szereket, amelyekről úgy vélte, növelik fizikai állóképességét, teherbírását, vagy segítségükkel – felfokozott szellemi képességei révén – kapcsolatot teremthet a szellemvilággal. Az ősidőkben kizárólag a törzsi varázsló, a sámán kiváltsága volt e szerek előállítása és birtoklása. Az ókori Rómában, a hellenisztikus kultúrában viszont már általánosan alkalmazták az ajzószereket. A rómaiak gladiátoraikat, a görögök pedig harci lovaikat doppingolták. A kelták és más északi törzsek hallucinogén gombákkal erősítették csata előtt harci kedvüket, fizikai képességeiket. Peruban, Mexikóban az indián törzsek csokoládéfőzetet, kokalevelet adtak harcba induló katonáiknak vagy gyalogosan óriási távolságokat megtevő futárjaiknak.

Napjaink „dopping” elnevezése a dél-afrikai kaffer törzstől származik. Azt az italt hívták így, amelyet a hosszú órákon, néha napokon át járt rituális tánc közben szürcsölgettek. Európába az angolok hozták, kezdetben a lóversenyeken használták.