Csak szépen sorjában...-folytatás

A szakmai kollégiumok vezetői elutasítják a várólistát

Molnár Lajos egészségügyi miniszter a kórházigazgatóknak írt levelében így fogalmaz: a „gyógyító- megelőző ellátások 2006. évi költségvetési előirányzatának megtartása érdekében szükségesnek látszik, hogy a megelőző kilenc hónapban folyósított – az időarányost meghaladó arányú – finanszírozáshoz viszonyítva az év utolsó három hónapjában csökkentsük az Egészségbiztosítási Alapot terhelő kiadásokat.”
A miniszter azt javasolta, hogy kapacitásuk 30-40 százalékát „sürgősségi és akut” ellátásokra tartsák fenn, az ezen felül felhasználható teljesítményt pedig a területükön előforduló betegek kezelésére, illetve – akiket ez érint – a progresszív betegellátásra használják fel. A többi hozzájuk forduló számára készítsenek intézményi várólistákat – Molnár Lajos szóhasználatával élve, „a tervezhető ellátásokra átlátható, egységes, ellenőrizhető előjegyzési lista működjön”.
Némi zavarodottságot okozott a miniszteri levél. Egyrészt ugyanis nem látható előre, mekkora lesz „az elszámolható teljesítménymennyiség csökkenése”, amely „a szolgáltatók betegellátási tevékenységének racionalizálását igényli”. Másrészt – mint azt Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Intézetének kutatója lapunknak elmondta – merőben szokatlan, hogy az egészségpolitika a kapacitásszabályozás két módszerét egyszerre alkalmazza. Vizitdíjat vezetett be, és ezzel egyidejűleg korlátozza a hozzáférést az egészségügyi ellátásokhoz, azaz várólisták felállítására készteti az intézményeket.
Házi várólista
Bár az ezzel kapcsolatos jogi szabályozás mintegy tízesztendős, a transzplantációt leszámítva lényegében nincsenek várólisták a magyar egészségügyben. Ifjabb Lomnici Zoltán jogász szerint kétféle várólista létezik: a mindenki által ismert szerv- és szövetátültetések rendjét rögzítő, valamint az intézményi, amely a transzplantációkon kívüli műtétek, a nagy értékű eszközök (protézisek, implantátumok) beültetésének és a pozitronemissziós tomográfiás vizsgálatoknak (PET) a sorrendjét hivatott biztosítani. Mivel a legtöbb intézmény nem alkalmaz „házi” várólistákat, lényegében csak a szabályok felsorolására szorítkozhatunk.
Az intézményi várólista az egészségügyi dokumentáció részét képezi, azonban a betegek csak saját adataikat tekinthetik meg. A transzplantációs várólistához hasonlóan, az intézményi várólistára kerülést is – a beteg megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezése után – a kezelőorvosa kezdeményezi. A pácienseket a beavatkozás indokoltsága és várható eredménye alapján kialakított sorrend szerint kell ellátásban részesíteni. Amennyiben a betegek között szakmai szempontok alapján nem lehet különbséget tenni, a várólistára való felkerülésük sorrendjében kell ellátni őket. A pozitronemissziós tomográfia (PET) diagnosztikai eljárás viszont csak azokon a betegeken végezhető, akik szerepelnek a várólistán. Lényeges különbség tehát, hogy míg a transzplantáció esetében nemzeti várólista létezik, addig a többi beavatkozásnál a sorrendet az intézmény maga határozza meg – jogszabály szerint, egy bizottság révén. A betegeket a 61/2003. (X.27.) ESzCsM rendeletben foglalt, meglehetősen sematikus szabályok, illetve a szakmai kollégiumok által kialakított szempontok alapján lehetne megkülönböztetni. Csakhogy a kollégiumok szempontrendszerét még csak most alakítják ki. A jogszabály szerint az érintett beteg, valamint hozzátartozója panasszal fordulhat a várólistát vezető bizottság elnökéhez, ha úgy gondolja, hogy az egészségügyi intézmény megszegte például a várólisták vezetésének szabályait. Ez több ponton is nehézségekbe ütközik: egyrészt a kórházakban nincs ilyen bizottság, másrészt hiányzik a szakkollégiumi szempontrendszer. Így tehát ma pusztán elméleti lehetőség az is, hogy amennyiben a bizottság a jogsértést megállapítja, haladéktalanul intézkedik a jogsértő állapot megszüntetése érdekében, és szükség esetén etikai és a felelősség megállapítására irányuló eljárást kezdeményez.
A rendelet azt az eshetőséget is szabályozza, ha a várólistát vezető bizottság a benyújtott panasz alapján nem intézkedik, vagy a panaszos a bizottság döntését, illetőleg intézkedését nem fogadja el. Ebben az esetben a beteg az Országos Tiszti-főorvosi Hivataltól kérheti a várólista bizottság döntésének felülvizsgálatát. Mivel a minisztérium módosítani óhajtja a rendeletet, várhatóan ellenőrző jogkört kap az egészségbiztosító is.
Elméleti lehetőség
A szaktárca lapunkkal azt közölte, hogy a várólista eddig is létező forma volt – intézményi várólista vagy előjegyzés formájában működött. A sajtóosztály levelében leszögezte, külföldön gyakran többet kell várni egy-egy beavatkozásra, mint Magyarországon. Kérdésünkre, végeztek-e felmérést arról, jelenleg mely szakmákban, mekkora várólistával dolgoznak az intézmények, azt felelték: a felmérés folyamatban van.
Az általunk megkeresett testületek vezetői egybehangzóan azt mondták, több hónapos várakozást elképzelhetetlennek tartanak a saját területükön. Prof. dr. Hajnal Ferenc a háziorvostani szakmai kollégium elnöke szerint az alapellátásban szóba sem jöhet várólista, a bejelentkezés csak a betegek kényelmét szolgálja. Szakmailag elfogadhatatlan lenne, hogy látatlanban sorolják be a betegeket. A szakorvosoknál más a helyzet, ők az elsődleges orvosi vélemény birtokában már nyugodtan mérlegelhetnek. Más kérdés, hogy a várólisták megjelenése növeli a háziorvosok felelősségét, akik „iránydiagnózist” közölnek a szakorvosi ellátóhellyel. Hasonlóképpen nyilatkozott prof. dr. Tulassay Tivadar, a gyermekgyógyászati szakmai kollégium elnöke is, aki szerint az első orvosbeteg találkozást a gyermekgyógyászatban nem lehet elhalasztani. A szakmai kollégium nemrégiben tartott legutóbbi ülésen csak néhány kórképnél látták megvalósíthatónak, hogy várólisták alakuljanak ki, ilyen például a fitymaszűkület, a sérv- vagy a mandulaműtét.
Onkológiai várólistát nem tudunk elképzelni, és nem is fogadunk ilyet el – jelentette ki lapunknak prof. dr. Szűcs Miklós, az onkológiai szakmai kollégium elnöke. A daganatos betegek ellátásának nincs programozható fázisa, minden beavatkozás sürgősségi. Noha a kollégiumi elnök elismerte, hogy bizonyos helyeken ma is várni kell, ez nem szakmai, hanem finanszírozási okokból alakult így. „Ezt a gyakorlatot fel kell számolni, ezzel szembe kell menni” – fogalmazott az elnök. Prof. dr. Romics László, a belgyógyászati szakmai kollégium elnöke szerint egy-két hetes várakozás bizonyos kórképeknél ma is előfordul – gyakorta pácienseik kérik, hogy a műtét előtt rendezhessék hivatali ügyeiket. Több hónapos várólista azonban, amely intézeti bizottság létrehozását indokolná, jelenleg nincs, és létrehozását szakmailag nem is támogatná.
Információ nélkül
Az mindenesetre biztos, hogy komoly konfliktusok várhatóak a közeljövőben, a miniszter levele után ugyanis a gazdasági vezetés kényszerhelyzetbe került, és a várólisták kialakításához több intézményben jelentést kért az osztályoktól a programozható és az akut esetek arányáról. A jogszabályok szerint a beteget tájékoztatni kellene, csakhogy az orvosok jelenleg nem kapnak információt arról, mely intézményben mennyi ideig kell várni. A háziorvosi szakmai kollégium elnöke szerint ki kell alakítani egy online információs hálózatot is, amely alapján kollégái láthatják, melyik rendelőintézetben mennyi a várakozás. A minisztérium szeptember végéig adott határidőt a szakmai kollégiumoknak arra, hogy alakítsanak ki véleményt a várólistákról. Ezt követően készítik el a részletes szabályokat.