Csak pár lépés a mennyország

Csoportos munkavégzés helyett alá-fölé rendeltség

A magyar egészségügyet a hálapénz, a hierarchia, vagyis a főnöktől való félelem és a hivatástudat tartja össze – vélekednek egyesek. Valóban így van? Vagy éppen ellenkezőleg: a megcsontosodott hierarchikus viszonyok a felelősek a fiatal orvosok pályaelhagyásáért, az orvosi hivatás rangvesztéséért, de még a szakmai hibák egy részéért is?

Történet. Fiatal nő, már van egy gyermeke. A férje nem akarta, elváltak. Újra terhes lett, szerette volna megtartani a gyermeket, de az élettársának nem kellett. Abortusz. Sír, zokog. A férfi az ágya szélén ül, hallgat. Azután hazaviszi. A fiatalasszony két nap múlva újra bent van. Láz, erős alhasi fájdalom. Majd jön a prof és megvizsgálja – mondják neki. Egymásnak meg: inkomplett abortusz, azonnali laparotomia. De a nő a professzor betege, őt pedig nem tudják elérni: egy konferencián van, kikapcsolta a telefonját. Órák telnek el, várják a professzort.  Időnként bejönnek, tanácskoznak, kimennek. Este kilenc körül egyszerre megélénkül minden. Befut a professzor. A fiatal nő most már műthető.

Angolszász modell, magyar skanzen

A hierarchia görög eredetű szó, az egymás fölé rendezett tisztségek szigorúan megállapított és betartott sorát és az erre épített foglalkoztatási rendszert nevezik így. A világ sok más táján – elsősorban angolszász mintára – ma már ettől eltérő szervezeti felépítményben dolgoznak az orvosok. Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Továbbképző Központjának vezetője úgy látja, nálunk tovább él a monarchiás modell, akár egy „skanzen”: szinte kizárólag az alá-fölé rendeltségi viszonyok a jellemzőek, a csoportos munkakultúra nem honosodott meg.