Csak óvatosan a képalkotó vizsgálatokkal!

A Journal of the American College of Cardiology: Cardiovascular Imaging című szaklap legutóbbi számában jelent meg Patricia Nguyen és munkatársainak, a Stanford University School of Medicine kutatóinak tanulmánya, miszerint már kis mennyiségű röntgensugárzás is a sejtek sérülését, pusztulását okozza a computer tomográfiás vizsgálatok során. Mint nyilatkozatában Nguyen elmondja, jelenleg még nem tudjuk, hogy ez a sejtkárosodás növeli-e a tumorok előfordulását vagy van-e bármi más negatív hatása a páciensekre, azonban az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy az orvosoknak érdemes különböző dózis-redukciós stratégiákat alkalmazniuk a rétegfelvételek készítése során.

A tanulmány vezető szerzője, Joseph Wu kifejti, hogy az elmúlt évtizedben robbanásszerűen megnőtt a képalkotó módszerek alkalmazása a kardiológiában, azonban senki sem tudta, hogy valójában milyen következményei vannak az alacsony dózisú besugárzásnak a páciensekre, és megjelentek azzal kapcsolatos félelmek, hogy DNS-károsítás, mutációk kialakítása révén már az alacsony sugárdózis is hozzájárul a rákok kialakulásához. Ma azonban már rendelkezésünkre állnak olyan módszerek, amelyekkel megnézhetjük, milyen sejtszintű változások következnek be a CT-vizsgálat során, folytatja Wu, és hozzáteszi: mindazonáltal továbbra is bonyolult a besugárzás és a rákkialakulás közötti ok-okozati viszony bizonyítása.

Vizsgálatuk során a kutatók különféle célokból végzett kardiális és vaszkuláris CT-vizsgálatok emberi sejtekre kifejtett hatását vizsgálták (pl. obstruktív koronária-betegség diagnosztizálása, transzkatéteres aortabillentyű-csere előkészítése során végzett aortasztenózis-felmérés). Mint a tanulmány - Assessment of the Radiation Effects of Cardiac CT Angiography Using Protein and Genetic Biomarkers - írja, a CT-vizsgálat az egyszerű tüdőröntgenhez képest legalább 150-szeres radiációnak teszi ki a beteget, és az egyesült államokbeli Nemzeti Rákintézet 2007-es adatai szerint az USA-ban egy évben készült 72 millió CT-felvétel következtében 29 000 rákos megbetegedés fog kialakulni. Ehhez a nyilatkozatban Nguyen magyarázatképpen hozzáfűzi azt is, hogy az ilyen előrejelzések megbízhatósága attól is függ, milyen módszerrel állapítjuk meg a besugárzás és a rák közötti kapcsolatot, hiszen csak a magas dózisú besugárzásnak az atombomba-robbanás túlélőire gyakorolt hatásairól rendelkezünk pontos adatokkal, és általában lineáris arányosságot feltételezve szokták az alacsonyabb dózisok hatását megtippelni.

Jelen vizsgálatuk során a kutatók modernebb eszközökhöz folyamodtak: 67 beteg vérsejtjeit vizsgálták meg teljesgenom-szekvenálással és áramlásos citometriával a kardiális CT-vizsgálat kivitelezése előtt és után, hogy megállapítsák, milyen mértékű volt annak során a DNS károsodása. Az eredmények azt mutatták, hogy a CT-vizsgálat után megnőtt a DNS-károsodás mértéke és fokozódott a sejthalál, továbbá megnőtt azon gének expressziója, amelyek a DNS-károsodások kijavításáért, illetve az apoptózis végrehajtásáért felelősek. A tanulmány következtetései szerint elképzelhető, hogy a CT angiográfia során alkalmazott besugárzás következtében kialakuló DNS-károsodás rákot okozó mutációk kialakulását eredményezi, amennyiben a sérült sejteket a javító mechanizmus nem állítja helyre megfelelően, illetőleg, ha az apoptózis révén nem pusztul el az összes mutálódott sejt. Az ismételt vizsgálatok kumulatív hatása szintén problematikus lehet. A legkisebb dózisok alkalmazásánál a kutatók nem észleltek DNS-károsodást, ha a páciens átlagos testsúlyú és szabályos szívritmusú volt.

A CT-diagnosztika alapvetően fontos a gyógyászatban, ezért a kutatók szerint eredményeikből természetesen nem az következik, hogy fel kéne hagyni használatával, hanem hogy az orvosoknak nem kell minden esetben a nagyobb besugárzási dózissal járó legjobb képminőségre törekedniük, továbbá fontos a kisebb dózisokkal dolgozó, jobb minőségű berendezések beszerzése, a betegek védelme.

Ritkaföldfém-lerakódás az agyban

Az Investigative Radiology című szaklap tanulmánya - T1-Weighted Hypersignal in the Deep Cerebellar Nuclei After Repeated Administrations of Gadolinium-Based Contrast Agents in Healthy Rats: Difference Between Linear and Macrocyclic Agents – állatkísérletes adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy egy, az MRI vizsgálatokban gyakran használt kontrasztanyag-család (a lineáris típusú/nyílt láncú, gadolínium alapú kontrasztanyagok) károsíthatja az agyat, ezért használatát a jövőben valószínűleg be kell szüntetni.

A vizsgálatot egy francia gyógyszergyár munkatársa, Philippe Robert vezette; a gyógyszergyár makrociklusos gadolínium alapú kontrasztanyagokat gyárt, amelyek használata akkor kezdett elterjedni, amikor kiderült, hogy a kevésbé stabil, lineáris típusú gadolínium alapú kontrasztanyagok károsíthatják a vesét (nefrogén szisztémás fibrózist okozhatnak). A vizsgálat során Robert és munkatársai patkányoknak adtak 5 hét alatt 20 gadolínium-injekciót, és megállapították, hogy a nyílt láncú kontrasztanyag fémje, ellentétben a makrociklusos gadolíniummal, lerakódik az agy egyes részein.

A gadolínium a 64-es elem a periódusos rendszerben (neve a héber „nagy”/gadol szóból, és a finn kémiai kutatások megteremtőjének nevéből - Johan Gadolin – származik), a szervezetben normál körülmények között nyomokban sem fordul elő; gadolínium tartalmú kontrasztanyagot 30 éve alkalmaznak a képalkotó diagnosztikában, és a világon kb. 30 millió dózisban használnak belőle évente. Az Investigative Radiology főszerkesztő helyettese, Val M. Runge, aki 1982-ben először vetette fel nyilvánosan a gadolínium kontrasztanyagként való használatát, Robert tanulmányához írt kommentárjában megjegyezte: az összes forgalomban lévő, gadolínium tartalmú kontrasztanyagot ellenőrizni kellene ebből a szempontból, és az eredmények minden bizonnyal alaposan át fogják rendezni az MRI-kontrasztanyagok sokmillió dolláros piacát.