Covid-evolúció: fertőzőképesség és immunelkerülés
Feltételezések szerint a SARS-CoV-2 alfa és omikron változatai hosszan fennálló fertőzésekből származhattak. A Portfolio összeállítása.
A koronavírus-pandémia kezdete, 2019 vége óta a tudósok világszerte több mint 11 millió SARS-CoV-2 minta genomját szekvenálták, tehát ennyi esetben térképezték fel az adott egyént megfertőző vírus örökítőanyagát. Ezek az elemzések a vírusok mutálódása, valamint a mutációk összehasonlítása szempontjából is alapvető fontosságúak. Ezek az erőfeszítések egy olyan evolúciós fát eredményeztek, amely megmutatja, hogyan változott a vírus a bolygó körüli menetelése során. A Nature egyik cikkében is taglalt elemzésekből az látszik, hogy az új típusú koronavírus, miközben milliókat fertőz meg, havonta csak néhány stabil mutációt alakít ki.
A vírus korábbi változataihoz képest az újak közül azok jelentenek evolúciós előnyt, amelyek
- képesek gyorsabban terjedni és így többeket megfertőzni
- vagy jobban ki tudják játszani az immunvédelmet.
Ez a két tulajdonság – a fertőzőképesség és az immunelkerülés – a fő módja annak, ahogyan a SARS-CoV-2 a 2019-es megjelenése óta fejlődött.
Az akut koronavírus-fertőzések általában egy-két hétig tartanak, aztán az immunrendszer sikeresen megküzd a betolakodókkal. Ez idő alatt a vírus előnyös mutációkkal rendelkező változatainak kevés idejük van elterjedni, ezért arra is kicsi az esély, hogy egy ilyen előnnyel rendelkező vírus megfertőzzön egy másik embert, tovább terjesztve önmagát. „Így azután a legtöbb előnyös mutáció, amely egy adott páciensben keletkezett, elveszik, és akkor az evolúció kezdődhet elölről – mondja Jesse Bloom, a washingtoni Seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ evolúciós biológusa. Ez a „szűk átviteli keresztmetszet” az oka annak, hogy a SARS-CoV-2 átlagosan csak havi két mutációt vesz fel globálisan.
A hetekig-hónapokig tartó krónikus fertőzésekben azonban az előnyös mutációkkal rendelkező vírusoknak van idejük nemcsak kifejlődni, de elterjedni is.
Sissy Sonnleitner virológus szint minden Covid-19-esetet nyomon követ Ausztria kelet-tiroli régiójában. Így tehát, amikor egy nő tesztje hónapokon át folyamatosan pozitív lett, Sonnleitner elhatározta, hogy kideríti, mi történik. Mielőtt a hatvanas éveiben járó páciens 2020 végén megfertőződött volna a koronavírussal, immungyógyszereket szedett a limfómája kiújulása ellen. A Covid-19 fertőzése több mint hét hónapig tartott, de csak viszonylag enyhe tüneteket, köztük fáradtságot és köhögést okozott. Sonnleitner, aki az ausztriai Außervillgratenben található mikrobiológiai intézetben dolgozik, és kollégái több mint két tucat vírusmintát gyűjtöttek be a nőből az idők során, és genetikai szekvenálás segítségével megállapították, hogy a páciens szervezetében körülbelül 22 mutáció jött létre.
Ezeknek nagyjából a fele a koronavírus erősen mutált omikron variánsaiban jelenik majd meg – hónapokkal később, amikor az az egész világon elterjed. „Amikor az omikront megtalálták, nagy meglepetésben volt részünk. Ezek a mutációk a mi változatunkban már ott voltak” – mondta Sonnleitner.
Az omikron nem az osztrák nő fertőzéséből származott, amely úgy tűnik, nem terjedt át senkire. És bár nem találtak egyértelmű összefüggést az egyes esetekkel, az olyan krónikus fertőzések, mint az övé, a legvalószínűbb okok az omikron és más változatok eredetére, amelyek a COVID-19 globális növekedését okozták. „Szerintem senkinek nem férhet kétsége afelől, hogy ezek új változatok forrásai” – vélekedett Ravindra Gupta, a Cambridge-i Egyetem virológusa.
A kutatók szeretnék megérteni, miként fejlesztheti ki a vírus azt a képességét, hogy könnyebben terjedjen emberről emberre, elkerülve az immunválaszt, vagy hogyan válhat többé-kevésbé súlyossá.
Nem egészen értjük, mi fejlődhet ki egyetlen egyedben – mondja Alex Sigal, a dél-afrikai durbani Africa Health Research Institute virológusa. Sokan azonban úgy látják, ezen tulajdonságok egy része vagy mindegyike létrejöhet egy krónikus fertőzés során.ű
