Chicagói történet

A júliusi Alzheimer Világkongresszus résztvevői egy órával a Flurizanról szóló előadás előtt szó szerint futva igyekeztek szabad ülőhelyet találni maguknak – a Chicago Tribune (www.chicagotribune.com) tudósítója szerint még a pihenőszobák kivetítőit sem lehetett megközelíteni, a teljes „fegyverzetükkel” felvonuló televíziós stábok pedig valódi karneváli forgataggá változtatták az előadó-arénát. Jellemző Amerikára, hogy mindez egy sikertelen vizsgálatról szóló szimpózium kapcsán történt, ráadásul az eredményt mindenki előre tudta. Az új hatásmechanizmusú – gamma-szekretáz modulátor, a béta-amiloid termelődését gátló – gyógyszer ugyan hatott a 2. fázis során, de csak a betegség enyhe formájában. A most bemutatott 3. fázisú, óriási (133 centrum több mint 1600 betegével végzett) vizsgálatban mindössze ezren maradtak a 18. hónap végére, a Flurizannal kezeltek 39 százaléka lemorzsolódott. Nem mutatkozott különbség a kezelt és a placebocsoport között a kognitív teszt és a napi aktivitás befolyásolása szempontjából, sőt az egyik teszt során a placebóval kezeltek teljesítettek jobban.
  A történet több dologra is rávilágít. Arra például, hogy a 3. fázisú vizsgálat lezárulása előtt nem szabad túlzott reményeket fűzni a hatóanyagokhoz. Vagy arra – amint azt a Mayo Klinika munkatársai hangsúlyozzák (Nature 2008. június 12; 826. oldal) –, hogy nem az új hatóanyagcsoport kudarcáról van szó, csak az adott gyógyszeréről. És nem utolsósorban arra, hogy az egyre nagyobb incidenciával fenyegető Alzheimer-kór iránt még akkor is óriási az érdeklődés, ha éppen a kudarc kerül terítékre egy szakmai fórumon.

Összeállításunk a 10–11. oldalon.