Buszból ötös

Pipafüstben fogant

Az öt fiatal rendezőreménység lazán összekapcsolódó epizódjaiból álló buszfilm ötlete állítólag egyenesen Jancsó Miklós pipafüstjében fogant. A direktortitánok a rendelkezésre álló nyersanyagot és agykapacitást kísérletezésre használták fel, így mind az öten olyan buszjáratot elevenítettek meg, amelyre ők maguk is ritkán szállnak fel.

Az elsősorban színházi emberként ismert Schilling Árpád és Bodó Viktor az elmesélt történet bonyolultságát tekintve a két végletet képviseli a huszonegyedik századi úttörő magyar szkeccsfilmben: Schilling buszmegállós fantáziája (No Comment) a maga esőverte futurizmusával egyetlen ötletre épít, míg Bodó reklámfilmízű Negyedórája a Guttenberg téri galaxis minden apró csillagát megkísérli felmutatni. Az előbbi egy buszra váró diplomás lúzer viszontagságait meséli el, amint hősünk a szakadatlanul szakadó esőben egy szeretkező párral kénytelen megosztani a rozzant kis megállóhelyet. Meglepetésére a szomszéd orgián csak az érkező buszon tomboló spontán buli tesz túl, így a megállóban reked az egyre hevesebben várakozó pár társaságában, mígnem a duó férfi tagja enyhe őszi epilepszia kíséretében hirtelen kimúlik. Az epizód következő képei már a horvát tengerparton forognak, ahol a buszmegálló két túlélője – köztük hősünk és a Michelle Wild által alakított immár-hősnő – nagyon vidáman és méginkább meztelenül lubickol a habokban. A hétköznapi álomképet csak az a koncepcionális baki teszi álmodhatatlanná, hogy a tengerparti felvételek sokkal valószerűbbek a buszmegállóban látottaknál, ezért aztán a Mementón és egyéb fordított időrendű filmeken nevelkedett néző azt hiheti, hogy az adriai pár fene nagy boldogságában esős budapesti buszmegállóba álmodja magát. Bodó filmje ezzel szemben olyannyira kézben tartja az idő folyását, hogy másodpercre pontosan meséli el egy budapesti tér előre látható és megjósolhatatlan történéseit. A Gazsó György által játszott, rendkívül árnyalt főhős szórakozott professzor – vagy inkább kényszernyugdíjazott pedagógus – módjára modellezi lakókörnyezete állandó mozzanatait, de az előre meghatározott röppálya szerint szájba hulló cigaretta, a maffiózók elől menekülő házmester és a hullákkal teli autóbusz láttán a néző visszasírja a bérházas Crepto-reklám egyszerűségét.