Budapesten kórházat fejleszt, Csádban pacemakert ültet be
A Népszava Toldy-Schedel Emillel, a Szent Ferenc Kórház főigazgatójával készített interjút.
Expedíciós raktárnak tűnik ez a helyiség, nem kórházigazgatói irodának. Mindig szállítódobozok, eszközök sokaság között dolgozik?
Hajnalban érkeztünk kollégáimmal Csádból. Ha véletlenül felbukkan egy afrikai tücsök, meg ne ijedjen, a felszerelést tartalmazó dobozokkal valamennyit hazahozhattunk. A repülőtéren néhányan már előbújtak, okoztak is némi riadalmat.
Mit csinált ott egy magyar egyházi kórházvezető?
Egészségügyi missziót. Körülbelül két évvel ezelőtt gondoltuk végig, hogy szükség volna egy olyan gyorsan reagáló, egészségügyi szakemberekből álló csoportra, amelynek tagjai például földrengés, háború vagy egyéb krízisek áldozatainak ellátásában segíthetnének. És most nem azokról beszélek, akiknek négy öt órán belül a helyszínre kell érkezniük, mert értenek a romok alatti kutatáshoz, vagy a kutyás mentéshez, hanem akik három-négy nappal az esemény után, akár spártai körülmények között is, képesek két-három hónapig egészségügyi ellátást nyújtani. Ilyen medikai tudásunk, képességünk nem nagyon van, mi itt a munkatársaimmal erre kialakítottunk egy saját képzési rendszert. Akik ebben részt vettek – doktorok, nővérek – ma már alkalmasak arra, hogy kritikus körülmények között is dolgozzanak. Most éppen Csádban voltunk, de ha Nyíregyháza mellett, vagy Kárpátalján van baj, akkor oda megyünk. Az orvosmisszió alapítói és egyben oktatói résztvevőként és szervezőként már az elmúlt években is több alkalommal dolgoztak hasonló területeken. Farkas Balázs doktor alapítványa segítségével Kenyában és Ugandában dolgozott, Tóth Judit kolléganőnk az elmúlt két hónap csádi misszióját vezette, de korábban már járt a cunami sújtotta Indonéziában és Srí Lankán, földrengéseket követően pedig Haitin és Törökországban. Lakatos Botond doktor, aki Magyarországon a trópusi betegségek egyik szakértője, afrikai és dél-amerikai területeken, s jómagam amellett, hogy a gyors reagálású orvoscsoport szervezéséért felelek, egyéb afrikai missziók mellett már korábban is számos alkalommal végeztem orvosi feladatokat a délszláv háborúban, valamint Tikiletisben egy lepratelepen, de voltam menekülttábor-vezető Szudánban. (...)
Mihez kezd, amikor kilátástalansággal szembesül?
Nekünk az a feladatunk, hogy amit tudunk, azt oldjuk meg. Tíz évvel ezelőtt a Szent Ferenc Kórház is csak egy amolyan „kórház a város szélén” volt. A folyosó végén egy-egy vécé, egyik oldalt, másik oldalt, voltak nyolcágyas kórtermek és egy közel egyévnyi tartozásállomány. A végét járta az intézmény. Amikor elkezdtünk gondolkodni a tulajdonossal, az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációval, hogy mit tegyünk, két dolgot javasoltam. Az egyik az, hogy legyen egy jó szülészet a holland születésházak mintájára. A másik az volt, hogy hozzunk létre egy jó rehabilitációt a szívelégtelen betegeknek. Azt mondták: rendben, de akkor te leszel az igazgató. Ettől kicsit meg is ijedtem. De ha most körbenézünk, elég szép intézmény lett mára. Két-háromágyas, fürdős szobáink vannak. Nyolc éve folyamatosan építkezünk, erős állami finanszírozással, Európai Uniós támogatásokból, és van egy nagyon-nagyon nagy forrás, az adományozás. (...)
A teljes beszélgetést ITT olvashatja
