Botrány egy tüdőrákszűrés vizsgálat körül
Minden klinikai vizsgálat esetében megkövetelik, hogy a résztvevők aláírjanak egy „tájékozott beleegyezést”, amelyben leszögezik, hogy tisztában vannak a vizsgálat kockázataival, és a kutatók kötelesek megőrizni ezt a dokumentumot.
Nem tettek eleget ennek a feltételnek azok az orvosok, akik egy ellentmondásos, széles körben népszerűsített tüdőrák vizsgálatot vezettek, amely több kórházban zajlott az Egyesült Államokban, és amelybe több mint 50 000 személyt vontak be: egy bizalmas jelentés szerint, amely a New York Times-hoz is eljutott, a beleegyezések 90 százaléka fellelhetetlen.
Ez további kétségeket vet fel a már amúgy is ellenmondásos tanulmánnyal kapcsolatban, amelynek eredményei 2006-ban a lapok főcímeibe kerültek; nem csoda, hiszen arra a következtetésre jutottak, hogy a CT szűrés széleskörű alkalmazásával a tüdőrákos halálozás 80 százaléka megelőzhető lenne.
A vizsgálatot, amelyet dr. Claudia Henschke, a New York-i Weill Cornell orvoskarának munkatársa vezetett, a szkeptikusok élesen kritizálták, és még erőteljesebb lett a kritika, amikor 2008 márciusában a New York Times arról számolt be, hogy a vizsgálatot részben – 3,6 millió dollárral – a cigarettagyártó Liggett Group anyavállalata finanszírozta.
A 2008 októberében a dokumentumok hiányáról írt bizalmas jelentés azt javasolta, hogy hagyják félbe a vizsgálatot, ami azonban ennek ellenére ma is folyik, bár már nem a Weill Cornell égisze alatt.
Sok etikai szakértő szerint a kórháznak törvényes kötelessége lett volna feltárni a titkos jelentésben dokumentált etikai problémákat, azonban ez mindaddig nem történt meg, amíg a New York Times 2008-as cikke meg nem jelent (és emellett a Cancer Letter című szakfolyóirat is leleplezéseket tett közzé a vizsgálatról). A kórház ezután négy neves, más egyetemeken dolgozó professzort kért fel arra, hogy független szakértőként tekintsék át dr. Henschke kutatását, az I-Elcap-ot (International Early Lung Cancer Action Program).
A szakértők jelentésükben elmarasztáltak a Weill Cornell-t, amiért nem követték szorosabban figyelemmel a kutatást, annak ellenére, hogy tudták: az I-Elcapot már kezdettől fogva a tudomány képviselőinek kételyei kísérték. Az egyik szakértő, dr. David P. Carbone, a Vanderbilt Egytem professzora azt mondta, hogy sem ő, sem a többi szakértő nem tudta kideríteni, hogy elvesztek-e a tájékozott beleegyezések vagy soha nem is léteztek. Bár szerinte dr. Henschke a legjobb szándékkal járt el, ez sem teszi igazolhatóvá az általuk észlelt problémákat.
Dr. Henschke, aki azóta a New York-i Mount Sinai Egészségügyi Központba ment át, nem volt hajlandó kommentálni a 2008-as jelentést, mondván, hogy az bizalmas jellegű. Egy e-mailben azonban azt írta, hogy a tájékozott beleegyezések megőrzése mindig az érintett kórház feladata. Ebben azonban nincs igaza, mivel a kutatást az NIH, egy szövetségi intézmény is támogatta, és ilyen esetekben nemcsak a helyi kórházak felelősek a dokumentumok megőrzéséért, hanem a koordináló központnak is rendelkeznie kell az iratok másolatával.
Dr. Bruce A. Chabner, az Oncologist című szakfolyóirat főszerkesztője azt mondta, felvilágosítást fog kérni a Weill Cornelltől a 2008-as jelentéssel kapcsolatban. Folyóirata közölte dr. Henschke vizsgálatát, és „ha úgy találják, hogy nem léteztek tájékozott beleegyezések, akkor a közleményt visssza kell vonni”.
Novemberben közzétették egy nagy szövetségi klinikai vizsgálat eredményeit, melyek szerint a korábbi és a jelenlegi erős dohányosok évenkénti CT szűrésével 20 százalékkal lehet csökkenteni tüdőrákos halálozásuk kockázatát, s ami még meglepőbb, egyéb okú halálozásukét is. Noha ez sokkal kisebb arány, mint amilyenről dr. Henschke számolt be, mégis azt igazolja a szerzők szerint, hogy a CT szűrés életeket menthet. A tüdőrák miatt az Egyesült Államokban évente mintegy 150 000-en halnak meg; a betegek nagy részében már túl későn, kezelhetetlen állapotban veszik észre a betegséget, és 85 százalékuk belehal.
