Börtönegészségügy a XXI. században

Az összezártság súlyos pszichiátriai kórképeket produkálhat

Mintegy száztíz főállású és ötven szerződéses orvos foglalkozik Magyarországon az évi tizenöt-tizenhatezer fogvatartottal. A túlzsúfolt börtönök lakóinak gyógyítása elsősorban a középkorú és a nyugdíjas korosztályra épül, s az utánpótlással itt is gondok vannak. A tárgyi feltételek, a műszerezettség és a gyógyszerellátás jó, az épületek azonban siralmasan festenek.

Országosan évente 16-17 ezer a fogvatartottak száma. Az ő ellátásukat mintegy 110 főállású orvos – belgyógyász, sebész, fogorvos, pulmonológus – látja el. Rajtuk kívül szerződéses megbízással mintegy ötven szakorvos dolgozik olyan intézetekben, amelyek az előzetes letartóztatásban lévők őrzésére szakosodtak (az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet, a 80 ágyas Nagyfai Büntetés-végrehajtási Intézet krónikus utókezelő részlege, illetve kisebb megyei intézmények). Ha ezeken a helyeken nem oldható meg a szükséges kezelés, akkor azt az országos szakintézményekben végzik el.

Hálapénzt elfogadni tilos

„Műszerezettséggel, orvosi berendezésekkel jól állunk, de több orvosra lenne szükség” – mondja dr. Heylmann Katalin orvos ezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága egészségügyi főosztályvezetője. Ma már kevésbé vonzó a fiatal orvosok számára a büntetés-végrehajtásban dolgozni. Néhány évtizede még a kintiek bérének háromszorosát keresték a büntetés-végrehajtási (a továbbiakban: bv.) intézetekben dolgozó orvosok, jelenleg azonban – a rendfokozati illetménnyel és a pótlékokkal együtt – már csak a hivatásos állományban dolgozók bére több, mint a civileké. Ugyanakkor paraszolvencia nincs – a hálapénz elfogadása itt bűncselekménynek számít. A börtönegészségügy speciális terület: a betegek ellátásában az egészségügyi törvények és szabályozók szerint kell eljárnia a gyógyító személyzetnek, míg maga a büntetés-végrehajtás intézményesen az igazságügyi tárcához tartozik.