Boldogok, ha segíthetnek
Ahhoz, hogy a Williams-szindrómás gyerekek később boldogulni tudjanak a normál életben, először is le kell nevelni őket a feltétlen bizalomról – jelzi e ritka betegség egy sajátos tünetét az Origo.
Speciális adottságaik miatt a Williams-szindrómásoknak talán még a többi sérült embernél is nehezebb elhelyezkedni a munkaerőpiacon – írják a betegség bemutatását követően. „A sérült embereknek kialakított munkakörök általában monotóniatűrést kívánnak, ez a Williams-szindrómásoknak nincs meg. Ők beszélgetni, segíteni, emberek között lenni szeretnek. Az én lányom az Ability Parkban dolgozott animátorként magyar és angol nyelven, nagyon élvezte. Amióta viszont megszűnt a park, nincs munkája” – idézik dr. Pogány Gábort a Magyar Williams Szindróma Társaság vezetőjét.
A sérültek integrálásában előrébb járó nyugati társadalmakban a Williams-szindrómásokat többek között éttermekben ruhatárosként, idősotthonokban, ápolási központokban, kórházakban segítőként, társalkodóként vagy bevásárló központokban a vevőket üdvözlő emberként alkalmazzák – azaz csupa olyan munkakörben, ahol a „koktélparti-személyiségüket" kamatoztathatják. Addig is, amíg a magyar cégekben megszületik a nyitottság a barátságos sérültek alkalmazására, a betegeket képviselő civil szervezet Szárnypróba elnevezésű terápiás táborokban igyekszik a fiataloknak lehetőséget adni, hogy kipróbálhassák magukat különféle munkakörökben, illetve hogy gyakorolják az önellátást – olvasható az origo.hu-n.
