Beszélj úgy, hogy meghallgassa, mondd úgy, hogy megértse!

Az alacsony egészségértés világszerte – így hazánkban is – komoly kihívás. Az egészségértés tulajdonképpen azt jelenti, hogy a beteg mennyire tud eligazodni az egészségügyben: megérti-e, mit mond az orvos, tudja-e, mi a teendő, és képes-e ezt a mindennapokban megvalósítani. Ha ez a készség korlátozott, az a mindennapi ellátásban jellemzően viselkedésben és a betegút mintázataiban jelenik meg. Ritkán derül ki úgy, hogy a beteg ki is mondja, nem ért valamit; inkább a betegútban érhető tetten: elmaradó kontrollokban, késlekedésben veszélyjelek esetén, félreértett gyógyszerszedésben, az otthoni teendők következetlen végrehajtásában. Sokszor azonban már a legelső találkozáskor is érzékelhető: például az anamnézis felvételekor nehezebben rakja össze a páciens a panaszok időrendjét, bizonytalan a részletekben, vagy a nyomtatványokat, kérdőíveket nehézkesen, hiányosan tölti ki.

Ezek az egészségértés nehézségeire utaló jelek különösen akkor válnak kritikussá, amikor az ellátás több lépcsőből áll: vizsgálatok, kontrollok, otthoni feladatok és utánkövetés épül egymásra, és már egyetlen lépés kihagyása is ronthatja a betegút eredményességét.Azokon a területeken, ahol a folyamatos együttműködés, a terápiás kontroll és az utánkövetés elengedhetetlen, az alacsony egészségértés aránytalanul nagy kockázatot jelenthet.

A páciens együttműködésének, terápiakövetésének – vagyis az adherenciának – gyakran az egészségértés az achilles-sarka, gyenge pontja. Elég a cukorbetegségre gondolni: a kezelés sok apró, napi rutint kíván, a gyógyszerszedéstől a méréseken át az értékek értelmezéséig és az életmódbeli lépésekig. Ha a beteg nem érti pontosan, mit jelentenek a számok, vagy hogyan kell reagálni egy mért eredményre, előfordulhat, hogy sokat mér, mégis rossz marad a vércukorkontroll. Hasonló mintázatok más szakterületeken is megjelennek: bőrgyógyászatban gyakori, hogy a páciens félreérti a kezelési utasításokat, vagy fél a szteroidos krémektől, ezért túl keveset használ belőlük; fül-orr-gégészetben sokan túl későn jutnak el vizsgálatra régóta romló hallással, vagy nem megfelelően használnak egy orrsprayt vagy hallókészüléket. A várandósgondozásban pedig az egészségértés hiánya már a betegút elején látszódhat – például a gondozás késői indításában –, de igazán kritikussá akkor válik, amikor a veszélyjelek felismerése sérül: a súlyos fejfájás bagatellizálása, a csökkent magzati mozgás halogatása, vagy a vérzés és a magzatvízszivárgás félreértelmezése mind olyan helyzet, ahol a késlekedés valós kockázatot jelent. Urológiában ugyanez a logika a tünetek figyelmen kívül hagyásában és az utánkövetés „szétesésében” jelenik meg: ha elmaradnak a szükséges kontrollok, az a kezelés eredményességét és a gyógyulás esélyét is érdemben ronthatja.

A jó hír, hogy ezen sokat lehet javítani – gyakran nem drága, bonyolult megoldásokkal, hanem tudatosabb, egészségértésalapú kommunikációval. A kulcs az, hogy ne feltételezzük automatikusan, hogy mindenki ugyanúgy megért mindent. Akkor járunk el jól, ha nem a beteg „oktatása” a célunk, hanem az, hogy az információ valóban eljusson hozzá – így a betegút biztonságosabb, a kezelés pedig eredményesebb lehet – foglalja össze Lengyel Lívia, az esemény főszervezője.

A Pácienskommunikáció és betegedukáció konferencia célja, hogy segítse az egészségügyi szakembereket abban, hogyan kommunikáljanak világosan, érthetően és támogató módon a betegekkel. Az eseményre egészségügyi dolgozókat, egészségügyben és gyógyszeriparban érintett kommunikációs és marketinges munkatársakat, elhivatott szakorvosokat, vezetőket, betegszervezeteket és egyetemi hallgatókat várnak.

További információ: http://pacienskommunikaciokonferencia.hu/