Bent Hamer: Dalok a konyhából

Meccslabda

A férfibarátság leggyakrabban háborús, sport-, esetleg gengszterfilmekben kapott kitüntetett figyelmet a filmtörténet során, a híresen szende – vagy legalábbis annak tetszeni akaró – skandinávok azonban most új színtérre terelték az eseményeket: a konyhába.

Az 1950-es években a svéd kormány hatalmas összegeket költött a hazai háziasszonyok konyhai szokásainak felmérésére, hogy a percnyi és centiméternyi pontosságú adatok elemzésével a konyhai berendezéseket tökéletesen racionálissá tehessék – és ezzel praktikus és logikus életvitelre szoktassák a háztartásokat. Bent Hamer norvég író-rendező képzeletbeli történetében az alaphelyzet valamivel kacifántosabb a valóságosnál, hiszen esetünkben a hazai terep felmérése után a svéd kutatók meggyőzik norvég kollégáikat a projekt hasznáról, ráadásul még arra is ráveszik a szomszédokat, hogy közreműködésükkel egyedülálló norvég férfiak konyhai szokásait tanulmányozhassák. Hamarosan furcsa kutatókaraván indul meg a svéd–norvég határ felé, és az egyes megfigyelők rövid eligazítás után leparkolják formalakókocsijukat a magányos alanyok háza előtt. A szabályok: pártatlan megfigyelőként az egész napot a konyhában kell tölteni egy kvázi-teniszbírói székben, az alany minden lépését és útvonalát fel kell jegyezni, a megfigyelt háztartásbelivel azonban tilos bárminemű személyes kapcsolatot kialakítani. Nem meglepő, hogy a nagy hidegben és elszigeteltségben néhány megfigyelő-megfigyelt pár unalmas ábrák és vektorok helyett az alkohol lélekszabadító hatásában gyönyörködik – a téma megérne egy kamara-biohorror feldolgozást –, filmünk igazi hősei azonban jóval izgalmasabb helyzetbe kerülnek: eljutnak a kölcsönös megfigyelés szintjére.