Bekebelezi a katasztrófavédelem a mentőket?

„Bocsánat, hogy vesztegetem a drága idejüket, hadd mutatkozzam be: Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár vagyok. Nem kívánok együtt dolgozni Burány Bélával, és uraim, nem óhajtok magukkal sem!” – a 168 óra szerint ezekkel a mondatokkal lépett be tavaly decemberben az egészségügy irányítója a Lurdy-ház különtermébe, ahol az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) menedzsmentje és regionális vezetői tartották szokásos zárszámadó összejövetelüket.

Burány Béla – aki néhány év leforgása alatt a negyedik, és nem túl népszerű vezető volt az OMSZ-nál –, a 2014 tavaszán megbízott főigazgató állítólag hiány nélkül vette át a szolgálatot, pár hónap múlva mégis kért és kapott is egy hatmilliárdos gyorssegélyt, 19 hónappal később pedig már 37-38 milliárdos adóssággal állt föl székéből, vagyis havi másfél milliárd forint hiányt termelt a mentőszolgálat. Miközben ebben az időszakban kapta a földi és légi mentés eddig a legnagyobb támogatásokat, uniós forrásokból összesen 11,5 milliárdot, amelyből szakértők szerint valóban látványos eredményeket lehetett volna elérni. Ám egy, a 2008 és 2013 közötti időszakot vizsgáló ÁSZ-jelentés szinte semmit sem talált rendben a szervezet gazdálkodásában.

Burány elődje, a 2010-ben kinevezett Mártai István is több olyan intézkedést hozott, amely kicsapta a biztosítékot. Többen lemondásra szólították föl például az után, hogy főigazgatói utasításban a kivonuló állományra hárított minden felelősséget, ha romlanának a betegek esélyei, pedig valójában egy milliárdos nagyságrendű mentőautó-beszerzés során nem jártak el kellő szakmaisággal és körültekintéssel. Az akkori tiltakozók szerint a főigazgató is elismerte, hogy a járművek nem feleltek meg a betegellátás bizonyos előírásainak, például a légzésbiztosítás legegyszerűbb és legmegbízhatóbb kivitelezésének. Mártai nevéhez fűződik az RSI bevezetése is. A csaknem ötmilliárd forintból megújított betegirányítás a dolgozók életét tette bonyolultabbá, a káosz tipikus példája a ma is raktárban porosodó ezer tablet.

Januárban az OMSZ mintegy 2,3 milliárd forintos állami forrásból összesen 92 korszerű esetrohamkocsi-szintű mentőt vásárolhatott, jövő januárig pedig újabb flotta érkezik, ugyanakkor legalább ennyi autó ki is esik a munkából, átlagban 7-8, 10-13 éves kocsik róják az utakat. Az autókban bevezették a távdiagnosztikai rendszert, azonban a dolgozók szerint sokszor felismerhetetlen jeleket továbbítanak az eszközök a rádióadáson keresztül.

Mindezek fényében a mentőszolgálat munkatársai – saját megfogalmazásuk szerint – évtizedes lidércálomból ébredtek, amikor jött a váltás, és végre olyan főigazgatót kaptak, aki kezet nyújtott nekik és szóba állt velük. Máté Gábor nem orvosként, hanem mentőápolóként, plusz közgazdász-menedzserként került a szolgálat élére. Olyan hangulatjavító intézkedéseket vezetett be, mint hogy a dolgozók ingyen utazhatnak a BKV járatain, s újra lehetőség nyílt 24 órás munkavégzésre.

Két hete Balog Zoltán humánminiszter Mártai Istvánt tanácsadóként kérte föl, hogy kezdjen egyeztetéseket a szakszervezetekkel és szakmai szervezetekkel a mentőszolgálat és a mentők nagyobb megbecsülése érdekében teendő intézkedésekről, egyúttal készítse el a mentőszolgálat szervezeti megújításáról szóló koncepcióját. A felkérést sokan úgy értelmezték, hogy az egykori vezetőt Máté Gábor fölé helyezték, lassan előkészítve a közbizalomnak örvendő vezető eltávolítását.

A kormányzati hátraarcra többféle magyarázat kering. Könnyen lehet az is, hogy Mártaitól olyan koncepciót várnak, amely az OMSZ katasztrófavédelembe való beolvasztását segíti elő, és ehhez lesz szükség a szakszervezetek meggyőzésére. E lépéssel a lassan 70 éves mentőszolgálat megszűnne. A feltételezést alátámasztja, hogy a jelenleg nonprofit kft.-ként működő légi mentést is szétszednék: orvosi részét beolvasztanák az OMSZ-be, a pilótákkal és üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat pedig külön cégbe szerveznék.

Máté Gábor főigazgató nem akart nyilatkozni a lapnak. Pusztán annyit mondott: ,,Higgye el, nem magamért aggódom!”