Befolyásolhatatlan vagyok

Jogszabállyal nem lehet pontosan körülírni az Egészségbiztosítási Felügyelet hatáskörét, ezért az új hatóság majd maga teszi ezt meg – mondja lapunknak adott interjújában dr. Kovácsy Zsombor. A testület nemrégiben kinevezett elnöke érti a csalódottak felháborodását, de ő maga nem a pártpolitikusok partnerségét keresi.

Minek köszönhető, hogy ilyen gyorsan sikerült mások által is vágyott, „irigylésre méltó” pozícióba kerülnie?
– Nem tudom – miért, ez gyorsnak számít?

Ha cinikus lennék, mondhatnám, hogy a tárcánál eltöltött szolgálati idő és a mostantól a kezében összpontosuló hatalom nem áll egyenes arányban egymással.
 – Úgy gondolom, ma már nem kell feltétlenül mindenkinek végigjárnia a bürokrácia összes lépcsőfokát. 1998 óta köztisztviselő vagyok, és egyébként megjártam az „utat”, de az igaz, hogy egy-egy pozícióban kevés időt töltöttem. Az igazságügyi tárcánál szerzett tapasztalatok biztosan hozzájárultak a kinevezésemhez. Úgy érzem, mostanra sikerült összegyűjtenem azt a tudást, amit kamatoztathatok.

Kinevezése nem aratott osztatlan sikert a nagyobbik kormánypárt tagjainak körében.
– Tudom, hogy voltak más jelöltek is, így értem azok felháborodását, akik „csalódtak”. De nem foglalkozom ezzel, én a biztosítottak elégedettségét keresem, nem a pártpolitikusokét. Mindenkivel partneri viszonyra törekszünk, de jó, ha számolnak azzal: mi minden esetben a sértett fél érdekeit képviseljük. Ebben senki ne kételkedjen.

Tisztában van azzal, hogy ebben a lobbiérdekekkel szorosan átszőtt rendszerben nehéz dolga lesz?
– Tudom, de azt is, hogy az ágazat működtetésre elkülönített másfél ezer milliárd forint a jelenleginél jóval szorosabb elszámolást, ellenőrzést igényel. A már említett gyors karriert talán annak is köszönhetem, hogy eddig senkinek, semmilyen hatásra nem engedtem a korrektségből, akik alkalmasnak véltek erre a feladatra, tudják, hogy nem vagyok befolyásolható.

Számomra kissé furcsa, hogy miközben megbízatásakor Molnár Lajos miniszter hangsúlyozta, hogy ön kiemelkedően fontos szerepet játszott a reformtörvények megalkotásában, az elmúlt időben a jogszabályok előkészítésének módja és azok minősége miatt elég sok kritika érte a tárcát.
– Sajnos a reformszakasz nem kedvez a minőségi jogalkotásnak: nincs elég idő hatásvizsgálatok elvégzésére, széleskörű szakmai, társadalmi konzultációra. Ennek ellenére a reform első lépéseit tartalmazó Zöld Könyv augusztusi vitáját előremutató kezdeményezésnek tartottam. A jogszabályok minősége sokféleképpen mérhető, nehéz objektíven megítélni a reformtörvények tényleges értékét; e tekintetben megoszlik a felelősség a szakmai előkészítő, a törvénytervezetet kodifikáló, valamint a tényleges jogalkotó – törvények esetében az Országgyűlés – között.

A felügyeletre térve, jogi alapismeretekkel rendelkezők számára is talány, hogy mely hatóságtól, hivataltól milyen feladatokat vesznek át?
 – A felügyelet elsősorban a biztosítottak jogainak védelmével, az egészségbiztosítók, az egészségbiztosítási szolgáltatást nyújtók szakmai, minőségi ellenőrzésével, és az egészségbiztosítási szolgáltatások – a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ellátást is ideértve – teljesítésének ellenőrzésével foglalkozik. A felügyelet mindennapi feladatainak pontos körülhatárolása azonban ránk vár, ezt a törvény nem szabályozza, jogszabállyal sem lehet pontosan körülírni.

Ez azért túlzás, nem? A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének lehetőségeit is törvényben szabályozza a parlament!
  – Én nem látok ebben problémát. Olyan térbe lépünk, ahol mások is szerepelnek, a felesleges, párhuzamos feladatok elkerülése miatt többek között egyeztetnünk kell a tisztiorvosi szolgálat, a betegjogi közalapítvány, a Gazdasági Versenyhivatal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetőivel. Lehetnek minket és más hivatalokat egyaránt érintő feladatok; a cél a hatékony munkamegosztás.

A lebegtetett feladatokkal ellentétben arra elég pontos választ adnak a paragrafusok, hogy miből is muködjön majd a szervezet, mekkora apparátussal vág bele a munkába?
  – A törvény alkotásakor úgy kalkuláltunk, hogy kezdetekben 60 orvos, jogász, közgazdász kezdi meg a munkát a felügyeletnél. A szervezet felállítása hozzávetőleg 150 millió, éves költségvetésünk – ezzel a létszámmal kalkulálva – körülbelül 700 millió forint lesz. Kiadásaink egy részét az úgynevezett felügyeleti díjból, az igazgatási- szolgáltatási díjból és bírságból fedezzük. A felügyeleti díj egy részét az egészségbiztosítási szervektől, vagyis a mostani és az esetleg piacra lépő biztosítótársaságoktól szedjük be; ezek költségvetésüknek 0,02 százalékával, az egészségpénztárak tagdíjbefizetéseiből származó bevételük 0,05 százalékával járulnak hozzá működési költségeinkhez. Számításaink szerint ebből 350 millióra, az igazgatási-szolgáltatási díjból pedig néhány milliós bevételre számíthatunk. A bírságból beszedett, egyelőre megbecsülhetetlen bevételünknek csak 20 százaléka gyarapítja a felügyelet büdzséjét, a fennmaradó 80 százalék az egészségbiztosítási alap költségvetését gazdagítja majd.

A törvény legfeljebb 10 milliós bírság kiszabására ad lehetőséget. Ez visszatartó erő lehet egy sok milliárdból gazdálkodó intézmény számára?
  – A bírság nem cél, hanem eszköz a biztosítottak jogérvényesítéséhez, ezt a Szlovákiában működő felügyelet is bizonyítja. Tavaly összesen 90 szolgáltató esetében 10 millió koronányi bírságot szedtek be a szolgáltatóktól, ez esetenként 100–500 ezer koronányi büntetést jelentett. A törvény ott legfeljebb 5 millió korona kiszabását engedi, a büntetés mértékét a szubjektivitás elkerülése végett belső szabályzatban szabályozzák, a vizsgálat lezárulása után pedig egy tanácsadó testület dönt a bírság összegéről. Nem is a pénzbüntetés, inkább az eljárást követő, a hivatal által indított büntetőjogi felelősséget firtató eljárás az, ami a tényleges veszélyt jelenti a gondatlan szolgáltatóknak. A szakmai szabályok megsértése miatti bejelentések egyharmadában felmentő határozat született, harminckét alkalommal pedig bűnvádi eljárást indított szolgáltatókkal szemben a felügyelet.Az egészségbiztosítási szolgáltatások körében az intézmény által nem megfelelően nyújtott ellátás lehet a szankció alapja; ha például nem kapja meg a beteg a szükséges kezelést, vagy elmarad az ellátás színvonala az előírttól, az elvárhatótól.

Ha már Szlovákiát említi, Peter Pazˇitny´, a reform egyik „úttörője” segíti önt a munkájában. Mennyiben követi a sokszor példaként emlegetett felügyeletet?
  – Peter kiváló tanítványom, kollégám és barátom. Nem tagadom, hogy a Paˇ zitny´-csapat által létrehozott felügyelettől szívesen átveszem a mi viszonyainkra is adaptálható elemeket. Annak ellenére, hogy a nemrégiben beiktatott szlovák kormány némiképp módosította elődje elképzeléseit, az ott zajlott átalakítás nagyban hozzájárult az ország gazdaságának stabilizálásához. A jelenlegi közvélemény- kutatások szerint Szlovákiában a lakosság 20 százaléka az egészségügyi ellátórendszerrel, 12 százaléka pedig az egészségbiztosítók tevékenységével elégedetlen. A reform kezdetekor a megkérdezettek 41 százaléka helyeselte a felügyelet létrehozását, mára ez az arány 66 százalékra emelkedett. Vagyis a szervezet által végzett tevékenység bizonyította létjogosultságát. A betegek 2006-ban 1400-szor fordultak panaszaikkal a szervezethez; ebből 800 alkalommal orvosszakmai hibák okán, a fennmaradó esetekben – közel egyenlő arányban – kommunikációs, etikai, önrészfizetési és szociális kompenzációk miatt.

A bizonyítási eljárásokhoz nagy segítséget jelenthetne, ha bekebeleznék az igazságügyi orvosszakértői rendszert?
  – Nem tartom élettől elrugaszkodottnak ezt az elképzelést. A patológiai és az orvosszakértői rendszer nagyban támogathatja az ellenőrző funkciót. Számoltunk ezzel a lehetőséggel is, de ilyen döntés – egyelőre – nem született.

Míg a célok hasonlóak, van egy jelentős különbség a két szervezet között. A magyarországi felügyelet egy fővárosi, a szlovákiai pedig regionális irodákkal üzemel. Nem okoz problémát, hogy a vidékiek számára „elérhetetlennek” tűnhetnek?
  – Szerintem ez nem jelenthet gondot, levélben, telefonon és interneten keresztül is elérhetőek vagyunk, kollégáink a panaszos ügyek egy részét a helyszínen vizsgálják majd ki. Szlovákiában a fent említett 800 eset kétharmadát a nagyobb objektivitás miatt a helyszínen, egyharmadát a hivatalban, pusztán dokumentációk alapján ellenőrizték. A honlapunk már kész, ügyfélszolgálati irodánk a betegek rendelkezésére áll.

Egyik legfontosabb feladatuk a szolgáltatások színvonalának monitorozása, elemzése, ma azonban az egészségügyben nincsenek akkreditált minőségi indikátorrendszerek. Mi alapján rangsorolnak?
  – Még néhány hónap kell ahhoz, hogy saját indikátorrendszerünket elkezdjük működtetni, addig csak arra vállalkozhatunk, hogy a meglévő adatokat hozzuk nyilvánosságra; természetesen úgy, hogy például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által készített elemzéseket a betegek számára is érthetővé tesszük. A jövőben senkinek sem kell kódfejtő képességekkel rendelkeznie ahhoz, hogy képet kapjon az általa felkeresett kórház gyógyító tevékenységének színvonaláról.